Érdekesség képpen:
A hajókon többféle helyzetmegahtározást használnak, egyrészt a hajó 4 fő iránya és az ezekhez képesti iránymegadás, az előre, hátra, jobbra, balra, másrészt a haladás irányát meg szokták határozni a szélhez képest, de térképészetileg is, de utóbbi szerintem nem szorul magyarázatra.
A Magyar hajós társadalom, a szakszavak nagy részét német nyelvterületről vette át, de világszinten elterjedtebb az angol rendszer.
Előre van az orr, az angolok ezt bow-nak hívják, hátrafelé a tat, vagy hajófar, angolul Stern, így ami előttünk van az dead ahead, ami mögöttünk van az pedig astern.
A hajó jobb oldala, a németeknél és nállunk steuerbord, angoloknál starboard, a bal pedig nálunk backbord, angoloknál port.
Egy kis magyarázat, hogy ezek mit is jelentenek, miért nem left and right:
A korai vitorlásokon a hajó jobb oldalán, hátul volt felszerelve az oldalkormány, angolul steering, németül, steuer, ebből jön a steuerbord, ami kb annyit jelent lefordítva, hogy kormánypalánk(felől), angoloknál ez régiesen steerboard, ami starboardra változott.
A bal oldal, ami angoloknál jelenleg port, de korábban laderboard a németeknél pedig backbord, ugye a hajó másik oldala, mivel ha a hajó jobb oldalán volt a korámány, akkor az akadályozta a kikötésben, illetve utána az indulásban, ezért a hajókat mindig a bal oldalukkal a móló felé kötötték ki, ide került a ki és beszállásra használt palánk, vagy létra, ezért ugye a laderboard, ami létra (felöli) palánkot jelent, óangolul és hollandul a laderboard baeckbord, innen a német backbord, 1844-ben a Royal Navy utasítása értelmében a laderboard oldalt port-nak kelett hívni, ugye port=kikötő.
Az angolok a hajó két oldalát beam-nek, vagyis sugárnak hívják a németek quer-nek vagyis kereszt nek. így az előzőek értelmében van ugye starboard beam, vagyis steuerbord querab, illetve port beam, vagyis backbord querab.
De ezzel csak a négy főirány van meg, angoloknál, ezt tovább osztják, az orr és a két beam közötti 45 fokot broad, of the *megfelelő oldal* bow vagyis durván fordítva szélesen az orr egyik oldala előtt hívják, ennek a hátsó párja a beam és a stern közötti 45 fok, a borad of the *megfelelő irány* quarter, ami annyit tesz szélesen az egyik oldali (hátsó) negyed mögött, ezeket aztán további három részre osztogatják általában valamely főirányhoz képest adják meg, így a hajó elejétől összesn 32 irányt lehet megadni, 11,25 fokos pontossággal.
Például, ha azt mondom, hogy two points of starboard bow (lefordítva képt ponttal a jobb orr előtt), ez 22,5 fokkal van a hajó menetirányától jobbra, a one point of the starboard beam (Lefordítva: egy ponttal a jobboldali sugár előtt), pedig a hajó jobboldala előtt, a középvonalra merőlegestől 11,25 fokra előre, a one point abaft the starboard beam (lefordítva: egy ponttal a jobboldali sugár mögött) pedig ugyanetől , csak hátrafelé.
Ennek megértéséhez egy vizuális mankó, ehhez kis magyarázat, az orrtól jobbra egészen a két ponttal a jobb sugár utánig tartó, a képen feketével jelzett rész azt jelenti, hogy a hajótól ebben az irányvban lévő hajónak elsőbsége van, ugyanis az általános szabály, az a jobbkézszabály, vagyis aki tőlünk jobbra van, annak elsőbsége van, és utat kell engedni neki, ha szükséges el kell kormányozni tőle a hajót.:

Ennek az iránzrózsának a hajóközlekedésen és általános iránymegadáson kívül a hadihajóknál van még egy fontos szerepe, ugyanis ezzel lehet betájolni a célpontot, hogy mely lövegeket merre fordítsák, a legtöbb hadihajónak van egy iránytartománya, jellemzően oldalt, ahol a legtöbb fegyvert használva teljes oldalsortüzet lehet leadni, például egy sorhajó oldalsó ütegsora, vagy egy páncélos csatahajó oldala, ahol az adott oldal másodlagos lövegei és a főlövegek tudnak pásztázni, ez általában egy 90-120 fokos tartomány, így ideális célpont of starboard vagy éppen port beam van a hajóhoz képest.
Vitorlásoknál viszont fontos még, hogy meghatározzuk magunkat a szélhez képest, amerről a szél fúj, az a szél felőli oldal, amerre fúj, a szél alatti oldal, széllel szemben vagyis against the wind nem lehet vitorlázni. A legjobb vitorlások is, csak 15 fokra tudnak "ráfeküdni" a szélre.
Ha mégis arra kell menni, amerről a szél fúj, akkor cikk-cakk vonalban a széllel szemben vitorláznak, ez a magyar szakzsargonban a kreuzolás, vagyis a cirkálás, angoloknál ez az up wind, vagy cruiseing up the wind, ugye attól függően hogy melyik oldalról fúj a szél ez lehet jobb és balcsapás.
A széllel szemben úgy 45 fokra az a close reach, nálunk ezt félszélnek hívják, ha a szelet egyenesn oldalból kapjuk az a beam reach, vagyis közepes szél , tahát balcsapáson középszél esetén, a hajó a szélirányhoz képest balra megy, a szelet bal oldalról kapja a bum (a fővitorla rúdja) pedig jobbra áll.
Háromnegyed szél, angolosan broad reach, ha a szél 45 fokban mögülünk fúj, ha pedig hátszélben hajózunk, a szél irányában, azt az angolok running with the wind, vagy down wind-nek hívják.
Míg a régi keresztvitorlázatú hajóknál, jellemzően a hátszélben lehet legjobban haladni, azért ez a mai modern hobbi és sportvitorlásoknál nem egészen igaz, hogy a szélhez képest mely irányba is hajózunk, az nagyban függ a szél sebességétől.
Ugyanis erős mondjuk 30 csomós szélnél, ha egy átlagos hobbi-sporthajó hátulról kapja, az már sok, túl erős, és mindamelett, hogy nem tudja kihasználni, még veszélyes is lehet, felboríthatja a hajót, eltörhet az árboc.
Erős szélben biztonságosabb a közepes szél, míg gyenge, mondjuk 5 csomós szélben, a leggyorsabban a széllel szemben lehet haladni, ugyanis ilyenkor a vitorla leginkább a repülőgép szárnyához hasonló módon visekledik, vagyis, az az erő, ami a repülőgépnél a felhajtó erő, az a hajót húzza maga után.
Persze egy versensportra tervezett hajónak nem kell ennyire óvatosnak lennie, egy igazi versenyhajó 30 csomós teljes hátszélben teljes vitorlázattal, spinakkerrel szinte repül...