Hol is kezdjem...
Az elmúlt két hét a "kettőt előre-kettőt hátra" jegyében telt .
Időm kicsit több lett volna az építésre, de olyan problémákkal és dilemmákkal kerültem szembe, amire nem számítottam, és néha bénítólag hatottak rám. És ez a még rendelkezésre álló harminc napból tizenötöt elvitt. Nem tudom,hogy kész leszek-e határidőre, mindenesetre összecsapni nem fogom...
A november végi beszámolóm már arról szólt hogy a főbb elemek elkészültek és passzolnak, és már "csak" az apróságok vannak hátra.
Az első komolyabb dilemma a hajó színe volt. A Szamost a békebeli fehérre festem, fekete kéménnyel, ezzel nem volt gond. De valahogy azt éreztem, hogy a teljesen fehér hajótest akkoriban sem volt szerencsés a dunai viszonyok között. A makett szempontjából pedig egyértelműen befejezetlen hatása volt az első testen beépített, teljesen fehér elemeknek.
Még egyszer átnéztem, átolvastam a szakirodalmat, és végül a neten találtam egy képet ami bizonyította az elképzelésem: a fedélzet sötétebb színű volt. de hogy milyen,az nem derül ki a képről. Így a fedélzet színét én kevertem ki, remélem jól választottam.
Az a bizonyos kép:

Miután kinyomtattam az elemeket, és felragasztottam a fedélzeteket elkészítettem a felépítményt. Az ablakokat és ajtónyílásokat kivágtam. Az ágyútalpakkal és a fedélzeti lejárók peremével folytattam, majd jöttek az ágyúk, amiknél a forgathatóságot mindenképp meg akartam valósítani. (a játék...

)
Az első ágyú elkészítése után derült ki, hogy hibás volt az egész fedélzeti terv, az ágyútalpak alapjául az ágyútorony teljes külméretét vettem, és ez alapján terveztem az ágyútornyot, ami így túl nagy lett.Gyakorlatilag az orrban lévő ágyútorony alsó palástja belógott volna a fedélzeti lejáró nyílásába. Ez miatt átvariáltam a tornyokat,megpróbáltam kompromisszumokkal megoldani a problémát.
Ágyúim az átalakítások, kísérletezések miatt a teljesen elvesztették a formájukat, az összhatás borzalmas volt.A fedélzet is kezdte megsínyleni a próbálkozásokkal járó igénybevételt, és elkezdett berogyni a bordák között. Ekkor már egyértelműen kapkodtam, és miközben az egyik talpat próbáltam -ki tudja hanyadszor- levenni, megszaladt a sziké és megvágtam az ujjam. Ez volt a vég, a fedélzet véres lett, így a kérdés el is dőlt. A lestrapált fedélzetet átcsiszoltam nyomtattam egy újat, és a már áttervezett tornyokkal és alappal és kezdtem elölről ezt a munkát. A második nekifutás viszont szépen sikerült, a tornyok forognak, és az összhatással is elégedett vagyok.
Néhány kép a fentiekről:

,

,

,

Amikor még minden jónak tűnt:

,
A hibás verzió:

,

,

,
A visszabontott, csiszolt fedélzet:

,
A második nekifutás:

,

,

,

,

,

,

,

,

,

,

Az ágyúk fejlődése, az első kísérlettől az átalakított verzión át a végső változatig:

,
Az (egyenlőre) félrerakott egyes test a hibás talpakkal (hátul) és a végleges verzió (elöl):

,

Üdv: Józsi
ui: Innen szép a győzelem
