Sziasztok !
A konkrét kezdésről számolhatok be nektek, előkészítettem a háttéranyagokat, lefentem a szikét és nekiállok a tervezésnek és az építésnek.
Természetesen először a rendelkezésre álló rajzok alapján elkészítem a kivágót. Ahogy a stopper mutatja, hetven napom van a megvalósításhoz, ami remélem elég lesz.
De előtte kicsit arról szeretnék írni, hogy miért ezt a hajót választottam:
Tízéves voltam, amikor 1981-ben az iskolában először találkoztam ezzel a monitorral. A Pajtás újság volt akkor az általános iskolások újságja, ebben bukkantam az alábbi cikkre. Természetesen egyből meg is fogadtam, hogy egyszer megépítem, de semmi más forrásom nem volt a hajóról csak a pár megjelent kép. Ezért az építésből nem lett semmi…
Az aki az internet korában nőtt már fel, nem is tudja hogy régen mennyivel nehezebben lehetett információhoz jutni, ami ma pár kattintás, az régen rengeteg utánajárás, kitartó munka és sok-sok szerencse eredménye volt. Az átlagostól már akkor is „kissé eltérő”, hajómániámnak köszönhetően mindent begyűjtöttem ami hajókról szólt. A poháralátéttől a szakkönyvekig mindent. Ez az újság is így került a gyűjteményembe.
És ma már az is meghökkentő, hogy mennyire egyoldalúan próbálták az emberek gondolkodását (már gyerekkorban !) irányítani, ez egy teljesen átlagos cikk volt az akkori gyerekeknek:

,

,

,

Az alábbi hajógyári álláshirdetés is jellemző arra a korra, szintén ebből az újságból:

A monitorról ez áll a „hadihajók” típuskönyvben ami 1984-ben jelent meg:

Szóval bő harminc éve foglalkoztat ez a monitor, de évtizedekig nem tudtam a hajó pusztulásának a hátteréről semmit.
Néhány éve állt össze a kép, amikor a” Lajta monitor és a többiek” című könyvet olvastam:
Dr Csonkaréti Károly neves szakírónk bukkant anno a Kavicskotró vállalatnál két monitortestre. Az azonosításkor kiderült, hogy az egyik a Lajta, a másik pedig a Szamos. Természetesen a leletek megmentésén kezdtek fáradozni, de egyértelmű volt, hogy csak az egyiket sikerülhet megmenteni. Az akkori politika a Lajtát egyértelműen árulónak bélyegezte,( így aki a megmentésén fáradozott az komoly retorzióra számíthatott) míg a Szamos volt a „jó elvtárs”. Ezek alapján kezdte meg a munkát, igyekezett a figyelmet a monitorra irányítani. Ilyen, és ehhez hasonló lelkesítő cikkek jelentek meg, szocialista brigádok lelkesedtek az ügyért, de nem történt érdemben semmi. Majd nem sokkal a cikk megjelenése után elvtárs ide, dicsőséges 133 nap oda, eladták az akkori Jugoszláviába, ahol szétbontották. Ma pedig már Jugoszlávia sincs…
A Szamos a Wikipédiában:
http://hu.wikipedia.org/wiki/SMS_Szamos_(1892)
És a Magyar hajóregiszterben:
http://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap ... amos_/1414Ennek a szomorú végnek az ismerete szintén érlelte bennem az elhatározást; meg kell ezt a hajót építeni!
De továbbra sem történt semmi, mígnem jött a papírmakettezés és ez a csoportos építés …
Szóval most, jó harminc év után ideje nekiállni!
Üdv: Józsi