Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

Bármilyen téma, bármiről, bármivel kapcsolatban
Chat room - Anything, that you want to speak from

Moderátor: Lacc

Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Attila » 2011.05.27. 15:50

Sziasztok eszt a témát azért hoztam létre mert érdekelne hogy ti mit szerettek olvasni vagy hogy milyen könyvet hiányoltok a piacról stb.. ? :)
Üdv.Attila
Avatar
Attila
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 781
Csatlakozott: 2011.01.18. 19:40
Tartózkodási hely: Párkány, SVK

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: ATTIMON » 2011.05.28. 00:34

Ha már ilyet is nyitottunk akkor megosztom veletek a kedvenc könyveim:

Mario Puzo : Mamma Lucia
Gabriel García Márquez könyvek
Avatar
ATTIMON
Adminisztrátor
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 1592
Csatlakozott: 2010.04.27. 06:39
Tartózkodási hely: Németország

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Geronimooo! » 2011.06.01. 16:11

Lawrence Block- The burglar ( A betörő ) sorozat
Geronimooo!
indián törzsfőnök
békepipa user
Avatar
Geronimooo!
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólások: 100
Csatlakozott: 2010.05.26. 12:27
Tartózkodási hely: Zala megye,Lenti

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Szabolcs-Volános » 2011.06.03. 21:07

Joachim Peiper, és Kurt Rieder (mindkettő magyar író művészneve" regényei
John 'O Kelly Farkas les az óceánon
__________________________________________________________________________________________________________
Szabolcs-Volános
A papír Volvo kamion gyártó :)
Avatar
Szabolcs-Volános
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólások: 219
Csatlakozott: 2010.05.12. 04:51
Tartózkodási hely: Kállósemjén

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Attila » 2011.06.05. 06:31

Kurt Riedertől én is olvastam a Hitler titkos fegyverei-cimű könyvet nagyon érdekes könyv
Kép
Üdv.Attila
Avatar
Attila
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 781
Csatlakozott: 2011.01.18. 19:40
Tartózkodási hely: Párkány, SVK

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Andi » 2011.07.13. 09:46

Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló
A megkerült cirkáló
Piszkos Fred a kapitány
Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)
Vanek úr Párizsban
A tizennégy karátos autó
A három testőr Afrikában
Isaac Asimov: Alapítvány sorozata
Piers Paul Read: Életbebn maradtak
Star Wars sorozat
Sue Townsend: Adrian Mole minden kínszenvedése
Robin Cook könyvek

Aztán még mindenféle forma1-es könyveket.
Kép
Avatar
Andi
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 298
Csatlakozott: 2011.01.19. 14:16

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Lacc » 2011.07.13. 10:04

Geoffrey Regan: Légi baklövések

Én jelenleg ezt olvasom. Érdekes könyv, ajánlom mindenkinek!

Kép
Avatar
Lacc
Adminisztrátor
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 1179
Csatlakozott: 2010.04.26. 22:02
Tartózkodási hely: Dél-Dunántúl, HUN

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Gunner » 2011.07.15. 13:57

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat (szerintem a könyv jobb mint a film :P )
Földi Pál: A waffen SS története
Steve Martini: Kritikus helyzet
Szabolcs-Volános írta:Joachim Peiper, és Kurt Rieder (mindkettő magyar író művészneve" regényei
John 'O Kelly Farkas les az óceánon


Joachim Peiper, és Kurt Rieder nekem is nagyon bejönnek csak sajna Kaposváron nem nagyon kaphatóak..... Néha néha lehet találni egyet kettőt.
Elöbbiből mindössze egy könyvem van (Keselyük Berlin felett)
Gunner [Hello]
Avatar
Gunner
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólások: 155
Csatlakozott: 2010.11.05. 16:59
Tartózkodási hely: Kaposvár,HUN

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Lacc » 2011.07.16. 08:37

Gunner írta: Joachim Peiper és Kurt Rieder nekem is nagyon bejönnek csak sajna Kaposváron nem nagyon kaphatóak.....


Keress rá a Bookline-on, sok könyvük van fent.
Avatar
Lacc
Adminisztrátor
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 1179
Csatlakozott: 2010.04.26. 22:02
Tartózkodási hely: Dél-Dunántúl, HUN

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Lacika951004 » 2011.07.21. 15:52

Gunner írta:Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Érdemes elolvasni?? :)
Csak mert nekem is megvan és nem tudom, hozzákezdjek-e... :)
Avatar
Lacika951004
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 331
Csatlakozott: 2011.04.09. 12:49
Tartózkodási hely: Tiszatelek

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: ATTIMON » 2011.07.21. 15:56

Ha már egy könyv a birtokodban van azt olvasd is ki :)
Avatar
ATTIMON
Adminisztrátor
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 1592
Csatlakozott: 2010.04.27. 06:39
Tartózkodási hely: Németország

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Gunner » 2011.07.22. 11:02

Lacika951004 írta:
Gunner írta:Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Érdemes elolvasni?? :)
Csak mert nekem is megvan és nem tudom, hozzákezdjek-e... :)


Nekem nagyon tetszett szerintem sokkal jobb mint a film
Gunner [Hello]
Avatar
Gunner
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólások: 155
Csatlakozott: 2010.11.05. 16:59
Tartózkodási hely: Kaposvár,HUN

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: solo » 2011.07.23. 10:20

Aki szereti a II.v.h.-s témát szívből ajánlom Sven Hassel műveit.Mostanában sajna nem olvasok könyveket, de annak idején nagy hatással voltak rám.A megítélése elég vegyes, de én imádtam.Volt nem is egy olyan könyve amit kétszerre olvastam el.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sven_Hassel
solo
Kép
Avatar
solo
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 945
Csatlakozott: 2010.05.03. 19:15
Tartózkodási hely: Debrecen

Re: Könyvszemle vagy ti mit szerettek olvasni ? :)

HozzászólásSzerző: Lacika951004 » 2013.08.26. 13:09

2 éve porosodik a téma...

Sötét poszt-apokaliptikus scifi-horror:
Dmitry Glukhovsky - Metro 2033 (illetve a folytatása, a Metro 2034. Nem akkora élmény mint a 2033, de még így is nagyon jó)
Elég nyomasztó a hangulata, úgy vettem észre, hogy nagyon ért hozzá Dmitry bácsi :)
A történet alapja az, hogy a Földet atomháború sújtotta, és a felszínen az ember számára ettől kezdve lehetetlen az élet. Moszkvában néhány tízezer embernek sikerül magát meghúznia a metróban, és itt élik tovább az életüket. A főszereplőnek, Artyomnak egy súlyos fenyegetéstől kell megvédenie az egész metrót.
Kis kedvcsináló idézet:
"Mielőtt a karosszékében ülő öreg kőszobrához ért volna, Artyom balra fordult, hogy a
Könyvtár lépcsőin vágjon át a sarkon. Elhaladtában még egy pillantást vetett a fenséges
épületre, és kirázta a hideg: eszébe jutottak a hely rémisztő lakói. A Könyvtár most újra komor
némaságba burkolózott. A benne uralkodó csend őrzői alighanem szétszéledtek a sötét
zugokba, sebeiket nyalogatva az ő arcátlan betörésük után, és arra készülve, hogy a következő
kalandvágyóknak fizessenek meg érte.
Felrémlett előtte Danyila sápadt, vérehagyott arca. A brahman bizonyára nem ok nélkül félt
olyan páni módon ezektől a teremtményektől, hogy még beszélni sem volt hajlandó róluk.
Érezte volna, hogy mi vár rá? Éjszakai lidérces álmaiban látta volna a tulajdon halálát? A teste
immár mindörökre ott marad a könyvraktárban, az őt megölő könyvtáros ölelésében. Már ha
persze ezek a teremtmények nem élnek döghúson... Artyom összerázkódott. Vajon el tudja-e
felejteni valaha is, hogyan halt meg a társa, aki mindössze két nap alatt szinte a barátja lett?
Amint kiért a széles sugárútra, Artyom gyorsan átpörgette agyában a Melnyiktől kapott
instrukciókat. Egyenesen előremenni, semerre sem letérni, egészen a Kalinyinszkij sugárút és a
Szadovoje körút kereszteződéséig... Próbáld meg kitalálni, melyik lehet az utcák közül ez a
körút! Nem kimenni az út közepére, de nem menni szorosan a házfalak mellett sem, és ami a
legfontosabb, még napkelte előtt odaérni a Szmolenszkajához.
A Kalinyin sugárút nevezetes toronyházai, amelyeket Artyom eddig csak megsárgult
képeslapokon látott, fél kilométerre voltak attól a helytől, ahol állt. Itt még alacsony villák
sorakoztak az utca két oldalán, s ahol hosszú soruk véget ért, az út balra fordult, és ezzel a
kanyarral torkollott bele a Novij Arbatba.
A hold elbújt az alacsony felhők mögé. A gyér, tejszerű fény csak nehezen tört át rajtuk, és a
házak kísérteties sziluettjei csak akkor öltöttek rövid időre testet, amikor a ködfüggöny kissé
eloszlott. De balról, a mellékutcák végén, melyek száz méterenként keresztezték az utat, még
ebben a fényben is kirajzolódott a régi templom roppant kontúrja. A hatalmas szárnyas árnyék
újra ott körözött a kupola keresztje fölött.
Azt a másikat talán éppen azért vette észre Artyom, mert megállt, hogy megnézze a
levegőben lebegő bestiát. A félhomályban nehezen tudta eldönteni, hogy nem a képzelete
rajzolja-e elé a különös alakot, amely a sikátor mélyén állt, és szinte beleolvadt a félig
lerombolt házak falaiba. És csak akkor rémlett neki úgy, hogy ez a sötétségcsomó kissé
megmozdul és önálló életet él, amikor rendesen megnézte. Ilyen távolságból a lény formáját és
méretét nem volt könnyű megállapítani, de láthatóan két lábon állt, és Artyom úgy döntött,
úgy jár el, ahogy a sztalker parancsolta neki. Bekapcsolta a lámpáját, a fénysugarat a sikátorra
irányította, és háromszor körözött vele.
Válasz nem érkezett. Artyom még várt rá egy percig, majd úgy döntött, veszélyes lehet, ha
továbbra is ott marad ugyanazon a helyen. De mielőtt továbbment volna, nem állta meg, hogy
ne világítson rá még egyszer a sikátorban álló, mozdulatlan alakra. A látvány arra késztette,
hogy tüstént kapcsolja ki a lámpáját, s amilyen gyorsan csak tud, hagyja maga mögött a sikátort.
Nem ember volt, az nyilvánvaló. A fényben jobban ki tudta venni, és szinte biztosra lehetett
venni, hogy legkevesebb két és fél méter magas. Válla és nyaka szinte teljesen hiányzott, s így
hatalmas, kerek feje közvetlenül az óriási törzsön ült. A lény rejtőzködött, kivárt, de Artyom a
bőrén érezte a belőle áradó fenyegetést.
A következő mellékutcáig hátralevő százötven métert Artyom alig egy perc alatt tette meg.
Ahogy jobban megnézte, rájött, hogy nem mellékutca ez, hanem egy nyiladék, melyet
valamilyen fegyver vágott: vagy lebombáztak, vagy nehézfegyverekkel egyszerűen letaroltak egy
egész sor épületet. Artyom futólag rápillantott a távolba tűnő, félig összeomlott házakra, aztán
tekintetét újra egy homályos, mozdulatlan árnyék vonta magára. Elég volt egy pillanatra
rávillantania lámpája sugarát, és minden kétsége eloszlott: vagy ugyanaz a teremtmény volt,
vagy a társa. Egy háztömbnyire állt tőle, közvetlenül a mellékutca közepén, s nem is próbált
rejtőzködni. Ha ugyanaz a teremtmény volt, amely az előbb figyelte őt, akkor a sugárúttal
párhuzamos utcán jöhetett át ide, gondolta Artyom. Akkor viszont ezt a távolságot kétszer
gyorsabban tette meg nála, hiszen mire ő elérte a következő kereszteződést, az már ott várt rá.
De még furcsább volt egy másik dolog: hasonló alakot látott ezúttal abban a mellékutcában is,
amely jobbra nyílt a sugárútból. Az is, akár az első, mozdulatlanul állt a helyén, mint egy
szobor. Artyom agyán egy pillanatra átvillant, hogy nem is élőlények ezek, hanem jelek,
melyeket ki tudja, ki állított ide elrettentésül vagy figyelmeztetésül...
A harmadik kereszteződésig már futott, csak az utolsó villánál állt meg, hogy óvatosan
benézzen a mellékutcába a sarok mögül... és meggyőződhetett róla, hogy titokzatos üldözői újra
megelőzték. Már több hatalmas alak is összeverődött, és most sokkal jobban látszottak: a
holdat eltakaró felhőréteg kissé elvékonyodott.
Akár az előbb, a lények most is moccanatlanul álltak, és mintha várták volna, míg megjelenik
a házak közötti nyílásban. De vajon nem tévedett-e mégis, és összeomlott épületek köveit vagy
betondarabjait nézte élőlényeknek? Kifinomult érzékei jó szolgálatot tehettek neki lent, a
metróban. A felszín számára rejtélyes, csalóka világában minden másképp volt, az élet más
szabályok szerint folyt. Itt többé már nem hagyatkozhatott érzékeire és az ösztönös
megérzéseire.
Artyom minél gyorsabban és észrevétlenebbül szeretett volna átrohanni az újabb
mellékutca előtt, ezért a ház falához lapult, várt egy pillanatot, és újra kinézett a sarok mögül.
Elakadt a lélegzete: az alakok megindultak, méghozzá igen meglepő módon. Az egyikük, amelyik
még magasabbra ágaskodott és a fejét forgatta, mintha szimatolna, váratlanul négykézlábra
ereszkedett, és egyetlen hosszú ugrással eltűnt a sarok mögött. Néhány másodperc múlva a
többiek is követték. Artyom visszahúzódott, és a földre ülve visszafojtotta a lélegzetét.
Nem maradt többé kétség – őt követték. A sugárút két oldalán, a párhuzamos utcákon
haladva a teremtmények mintha terelték volna. Kivárták, amíg megtesz egy-egy újabb szakaszt
két háztömb között, megjelentek a mellékutcában, hogy meggyőződjenek róla, nem tért-e le az
útjáról, aztán folytatták a hangtalan követést. De miért? Puszta kíváncsiságból? Vagy a
megfelelő pillanatot várták a támadásra? Miért nem mertek kijönni a sugarútra, s bújtak meg
ehelyett a sötétbe burkolózó mellékutcákban? Megint az eszébe jutottak Melnyik szavai, aki
megtiltotta neki, hogy letérjen az egyenes útról. Csak nem azért, mert őrá már lestek onnan, és
Melnyik tudott erről a veszélyről?
Próbált megnyugodni, tárat cserélt a gépkarabélyában, kattintgatta a zárját, ki- és
bekapcsolgatta a lézerirányzékot. Teljes harckészültségben volt, és a Könyvtártól eltérően itt
minden aggály nélkül lőhetett, így ezektől a teremtményektől egyszerűbb volt megvédenie
magát. Mély levegőt vett, és felállt. Bármi legyen is ott, a sztalker megtiltotta neki, hogy egy
helyben maradjon és vesztegesse az idejét. Sietnie kell. Úgy látszik, itt a felszínen mindig sietni
kell.
Még egy saroknyit ment, majd lelassította a lépteit, hogy körülnézzen. Az utca itt térszerűen
kiszélesedett, s egy részét kerítéssel leválasztották és parkká alakították. Pontosabban látszott
még rajta, hogy itt valamikor parkosítottak: a fák még ott voltak a helyükön, de ezek teljesen
más fák voltak, mint amilyeneket Artyom a képeslapokon és a fényképeken láthatott. A vastag,
göcsörtös törzsek dúsan elágazó koronája a park mögött álló épületnek egészen a negyedik
emeletéig felért. Valószínűleg pontosan ilyen parkokba járhattak a sztalkerek tűzifáért, amivel
aztán az egész metrót fűtötték és világították. A fatörzsek között fura árnyékok bukkantak fel,
és valahol a fák mélyén halvány tűz pislákolt, amit Artyom tűzrakás lángjának is nézhetett
volna, ha nem zöldes lett volna a fénye. Maga az épület szintén ijesztően nézett ki: olyan
benyomást keltett, mintha nemegyszer kegyetlen és véres ütközetek színtere lett volna. Felső
emeletei beomlottak, sok helyen rések tátongtak, helyenként csak két fal maradt épen, és az
üres ablakkereteken át látni lehetett a fénytelen éjszakai égboltot.
A tér után a házak teljesen szétváltak, és az utcát egy széles bulvár vágta át. Fölötte mint
valami őrtornyok emelkedtek ki a Novij Arbat első toronyházai. A térkép szerint az Arbatszkaja
bejáratának közel kellett lennie, tőle balra. Artyom még egyszer rápillantott a sötét parkra.
Melnyiknek igaza volt: egyáltalán nem szívesen hatolt volna be ebbe a labirintusba, hogy
megtalálja benne a metrólejáratot. Minél tovább nézte ezt a fekete bozótost, mely a lerombolt
épület tövében terült szét, annál inkább látni vélte, hogy az óriási fák gyökerei között
ugyanazok a titokzatos alakok mozognak, amelyek korábban őt követték..."
Avatar
Lacika951004
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 331
Csatlakozott: 2011.04.09. 12:49
Tartózkodási hely: Tiszatelek


Vissza: Beszélgetősarok

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


cron