Hajók, Csaták, Tengerészek

Bármilyen téma, bármiről, bármivel kapcsolatban
Chat room - Anything, that you want to speak from

Moderátor: Lacc

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.04.10. 10:38

Jó ideje nem írtam semmi érdekeset, de ami késik nem múlik.
A japán Orosz háborút azért is veséztem ki,mert a készleten lévő kivágóim közül több hajó is ebből az időszakból való, és azt tervezem, hogy következő hajónak ezek közül fogok egyet megépíteni.
Még nem döntöttem el, melyik hajó következzen, a választék az alábbi:

General Admiral Graf Apraksin, 4615 tonnás, 1894-ben épült Admiral Ushakov osztályú partvédő páncélos, egyike azoknak a hajóknak, melyek a Csuzimai csata után megadták magukat, a japánok Okinoshima néven 1922-ig használták majd szétbontották.

Petropavlovsk, 11842 tonnás, 1892-ben épült Petropavlovsk osztályú csatahajó, Az orosz Első Csendes-óceáni Flotta zászlóshajója volt, 1904 április 13.-án japán aknára futott és felrobbant, fedélzetén Stepan Osipovich Makarov tengernaggyal.

Sevastopol , 11842 tonnás, 1892-ben épült Petropavlovsk osztályú csatahajó, 1905 február 2.-én saját legénysége süllyesztette el, miután Port Arthur megadta magát a japánoknak, az orosz Első Csendes-óceáni Flotta utolsó hajója volt.

Shikishima, 14850 tonnás, 1897-ben épült Shikishima osztályú csatahajó, részt vett a Port Arthuri a Sárga Tengeri valamint a Csuzimai csatákban.

Jelenleg, tekintve, hogy a Petropavlovsk hétfőn éppen 111 évvel ezelőtt süllyedt el, jelenleg ezt favorizálom, persze ez még változhat...
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.04.13. 12:03

Nos mint említettem ma van a Petropavlovsk csatahajó elsüllyedésének 111. évfordulója.

A hajó a Japán-Orosz háború derekán süllyedt el 1904 április 13.-án, fedélzetén Makarov tengernaggyal.

Röviden a Petropavlovskról: Ez volt az első a róla lenevezett osztály hajói közül, testvérhajói a Sevestopol és a Poltava, az Alaksander II osztály továbbfejlesztett változata volt, megnövel páncélzattal és erősebb fegyverzettel. A gerincét 1892-ben fektették le, majd 1894 novemberében állt szolgálatba.

A 11842 tonnás, 115 méter hosszú hajót két hajócsavar hajtotta, maximum 16 csomós sebességgel, melyek 10 600 lóerejét 16 bojler által működtetett 2 db háromszoros expanziójú vertikális gőzgép biztosította. Nikkelacél páncélzata 200-305mm között változott.
Fegyverzete: az orron és a taton 270-fokban forgatható lövegtornyokba helyezett 2x2db 12 inches, 305mm-es főlövegek, 12 db 6 inches 154mm-es másodlagos lövegek, melyek közül 2-2db a hajó oldalán kazamatákban volt helyezve és 4x2db volt a felépítmény végeinél 170 fokban forgatható lövegtornyokban. Kiegészítésképpen kisebb egységek ellen 10 db 1,9 inches 47mm-es és 28 db 1,5 inches 37mm-es lövegek sorakoztak. volt továbbá 6 db torpedóvetőcsöve is.

Amikor Makarov átvette az Orosz Csendes Óceáni Flota vezetését ezt a hajót választotta zászlóshajójául, mivel sem a Revitzan, sem a Tsesarevitch nem volt bevethető állapotban, mindkettő súlyosan megsérült már a háború elején és a javítások elhúzódtak.
Stepan Osipovich Makarov a cári Flotta ikonikus parancsnoka volt, karrierjét az 1977-78-as Orosz-Török háborúban alapozta meg, melynek kezdetén még egy torpedónaszád-kiszolgálóhajó parancsnoka volt, a háború végére pedig első osztályú kapitánnyá léptették elő (egyenértékű a sorhajókapitány rendfokozattal) A háború után Makarov a flotta fejlesztésnél tevékenykedett, több mint 50 szabadalmat tudhatott magénak, 1890-ben már ellentengernagy volt, az addigi legfiatalabb a Cári Haditengerészet történetében. A fegyverzet fő inspektora volt majd a Balti Flotta parancsnoka, ő fejlesztette ki az első orosz jégtörőhajókat.
Nagyon értett hozzá, hogyan lelkesítse és buzdítsa beosztottjait, a tengerészek szerették.
Port Arthurba érkezve hamar ráncba szedte az orosz flottát és a passzív védekezésből hamar átváltott aktív védekezésbe, majd támadásba ment át. Taktikusan mindig próbálta becsalogatni a japán hajókat a kikötőt védő part menti ütegek lő-távján belülre, hogy előnyben legyen.

Így tett 1904 április 13.-án is. Megfigyelői jelentették, hogy japán aknarakók tevékenykednek a kikötő előtt, így több rombolót küldött, hogy zavarják a munkát.
Ezek közül az egyik, a Strashnii harcba keveredett az aknarakókat védő japán rombolókkal, így Makarov kiküldte a Bayan Cirkálót, hogy segítsen, közben harckészültségbe helyezte a Petropavlovskot és a Poltavat.
A cirkáló jelezte, hogy japán cirkálók közelednek, így Makarov a két csatahajóval és egy csoport rombolóval kifutott a kikötőből, közben utasította a Bayant. hogy csalja közelebb a japánokat.
Makarov próbált csatát kierőszakolni a japáncirkálókkal, azonban közben felvonul a színen a Japán Flotta főereje, mind a 6 csatahajó, Makarov inkább megfordította hajóit.
Már csupán két tengeri mérföldre voltak a kikötőtől, amikor a Petropavlovsk aknára futott.
Itt egy kicsit zavarosak a leírások. A szemtanuk több robbanásról számolnak be, miután a hajó kettészakadt és két percen belül elsüllyedt, ezt többféleképpen magyarázzák.
Néhány forrás három aknát emleget, míg mások szerint egy akna és másodlagos lőszerrobbanások voltak a hajó kettészakadásának az okozói.
Tekintve, hogy viszonylag sekély vízben voltak, és az aknákat a fenékre szokták kihorgonyozni, a három akna soknak tűnik.

A legvalószínűbb és érvekkel legjobban alátámasztott forgatókönyv szerintem a következő:
Egyetlen akna robbant a hajó orra mellett a bal oldalon, melynek hatására az orrban lévő torpedókamrában tárolt torpedók felrobbantak, ez láncreakciószerűen felrobbantotta az elülső lövegtorony lőszerraktárát, letépve a hajóorr vízvonal alatti részét és egy hatalmas egészen az elülső lövegtoronyig érő léket robbantva a hajóba. Ezen a léken gyorsan nagy mennyiségű víz zúdult a törzsbe, és mivel a robbanás megrongálta a rekeszfalakat a víz beömlött a kazánházba, és a kazánok tűzterébe zúdult, irdatlan mennyiségű gőz fejlődött, amely szétvetette a kazánokat amitől a bojlerek is szétszakadtak, az azokból kiszabaduló nagynyomású gőz pedig kettétépte a hajót

A Petropavlovsk 679 embert vitt magával, beleértve Stepan Osipovich Makarovot.

Japán búvárok 1913-ban megvizsgálták a roncsokat Makarov és további öt tiszt maradványait emelték ki a hajó hídjának roncsaiból.
Port Arthur katonai temetőjében helyezték őket örök nyugalomra.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.05.21. 08:30

Megint egy évforduló volt, igaz, a múlt héten.
98 évvel ezelőtt volt a harmadik otrantói csata...

A harmadik otrantói csata rövid leírása:
Az 1917 május 14-15.-i támadás az Otranto-Durazzo szorost lezáró blokád ellen a harmadik volt. (az első 1915 dec. 29, második 1916 dec. 22-23)

A harmadik, a korábbi támadásokkal ellentétben kifejezetten a tengerzár feltörését tűzte ki célul.
A haditervet Horthy Miklós (akkor még sorhajókapitány) eszelte ki.

A lényeg: a KuK Flotta három Helgoland osztályú gyors-cirkálóját, melyek az SMS Novara, SMS Helgoland és az SMS Saida, angol flottakísérő rombolónak álcázzák és 1917 május 14-éjjelén megtámadják a tengerzárat alkotó őrhajókat (adott éjszakán 47 db őrhajó volt a szorosban, ezek leginkább kis halászhajókra hasonlítottak, minimális fegyverzettel) és amennyit csak tudnak elsüllyesztenek közülük.
Elterelésképpen két Tátra osztályú romboló az SMS Csepel és SMS Balaton megtámadja az albán partokat, támogatásul több tengeralattjáró kísérte a rombolókat, a KuK SM U-4 és SM U-27, valamint a Német Kaiserliche Kriegsmarine SM UC-25 aknarakó tengeralattjárója.

Tartalékként hátra maradt az SMS Sankt Georg páncélos cirkáló két romboló és négy torpedónaszád kíséretében, végül harmadik vonalként az öregecske SMS Budapest, Monarch osztályú csatahajó, három további torpedónaszád kíséretében.

Annyit tudni kell a főerőt képviselő Helgoland osztályú gyors-cirkálókról, hogy bár gyorsak és jól manőverezhetőek voltak, a 27-30 csomós cirkálósebességért könnyebb fegyverzettel és gyenge páncélzattal fizettek, az otarantónál éppen akkor őrszolgálatot teljesítő két angol Town osztályú könnyűcirkáló, az HMS Dartmouth és HMS Bristol, bár legfeljebb 25-28 csomós sebességre voltak képesek másfélszer erősebb páncélzattal és fegyverzettel rendelkeztek.
A két angol könnyűcirkálón, melyek Brindisi kikötőjében voltak készenlétben és a 47 őrhajón kívül négy francia romboló a Mirabello, Commandant Riviére, BIsson és a Cimeterre valamint öt olasz romboló az Aquila, Mosto, Pilo, Sciaffino és az Acerbi járőrözött. Továbbá arrafelé haladt egy muníciószállító konvoj, két tehergőzös melyeket az olasz Borea romboló kísért.
Tartalékban volt egy olasz könnyűcirkáló a Marsalla, valamint további négy romboló.
Az akciót hajnali 3:24-kor a Csepel és a Balaton kezdte. Megtámadták az olasz konvojt, a Borea és az egyik lőszerszállító hajó elsüllyedt, a másik kigyulladt, ezt később elhagyta a legénysége.
A három cirkáló 3:30-kor kezdte meg a támadást az őrhajók ellen, jelezve mindnek egyenként, hogy a legénységnek legyen ideje elhagyni a hajót, mielőtt tüzet nyitottak, bár volt néhány őrhajó amely inkább harcolt. összesen 14 őrhajó elsüllyedt, további négy megsérült, a megmaradt őrhajók bontották az alakzatot és visszavonultak.
A három Cs.Kir. cirkáló is megfordult és hazafele indult a sikeres támadás után.

4:35-kor Alfredo Acton ellentengernagy, az Olasz Felderítő Divizió parancsnoka értesült a támadásról és kifutott a kikötőből az HMS Darthmouth fedélzetén a Bristol kíséretében az Aquila vezette olasz rombolók csatlakoztak hozzájuk, és a cirkálók után indultak, közben Acton utasította a Mirabello vezette francia köteléket, hogy vágják el a KuK cirkálók visszavonulásának útját, a franciák észak felől közelítettek.

7:00-kor a Mirabello vezette francia csoport megpillantotta a monarchia cirkálóit, ám azok sokkal nagyobb tűzerővel rendelkeztek, így a franciák inkább csak követték őket.
7:45-kor a HMS Dartmouth vezette Antant főerő összefutott a hazafelé tartó Balatonnal és Csepellel, melyek teljes gőzzel, mintegy 28 csomóval haladtak. Acton utasította az öt olasz rombolót, hogy zárkózzanak fel és ütközzenek meg velük. 20 perc után az olasz rombolók fel tudtak zárkózni és lőtávolságba kerültek, egy rövid tűzharc után a Csepel egyik lövése eltalálta az Aquila kazánházát, az olasz romboló így mozgásképtelené vált. Közben a Balaton és a Csepel elértek a Durazzoi partvédő ütegek védelmébe, így az olaszok felhagytak az üldözésükkel, inkább a Novara vezette cirkálók felé indultak.
Horthy köteléke kissé módosította az irányt, hogy a két romboló segítségére siessenek, közben 8:51-kor jelezték az SMS Sankt Georgnak, hogy induljon el, a Budapest kazánjait is elkezdték felfűteni.
Acton is hasonlóan tett és utasította a készenlétben álló Marsalla csoportot, hogy induljon el feléjük.
9:00-kor a Bristol megfigyelője észrevette a Cs.Kir. cirkálók füstjét, nagyjából ezzel egy időben a Novara megfigyelője is észrevette Acton hajóit.
Az Antant kötelékek közeledtek, két könnyűcirkáló és nyolc romboló állt szembe a három gyors-cirkálóval, ám nem csupán számbeli fölényben voltak, A Dartmouth és a Bristol 150mm-es lövegeinek jóval nagyobb volt a hatótávolsága, mint a három cirkáló, a Novara, a Helgoland és a Saida 100mm-es lövegeié.
Az Antant számbeli fölénye szerencsétlenségükre azonban hamar szertefoszlott, több romboló műszaki hibák miatt lassítani vagy megállni kényszerült, a többi romboló pedig, mivel tengeralattjárók is portyáztak a közelben kénytelen volt a meghibásodott hajókat védeni.
Ennek ellenére a két angol cirkáló, erősebb fegyverzetüknek köszönhetően még mindig előnyben volt.
Nagyjából 9:25-re a két angol cirkáló lőtávolba ért, és tüzet nyitottak, Horthy hajóinak kisebb lövegei viszont nem tudták viszonozni a tüzet.
Horthy úgy döntött, hogy a Cs.Kir. Haditengerészet történetében először füstködöt gerjeszt és ennek fedezékében közelebb merészkedik. /Tisztában volt vele, hogy az angol hajók tűzereje nagyobb, ám remélte, hogy lefoglalhatja őket amíg a páncélos cirkáló, a Sankt Georg odaér/

9:38-kor Horthy hajói a füstködből kiérve mintegy négy kilométerre közelítettek és tüzet nyitottak.
Acton a Dartmouth fedélzetén, amely a két angol hajó közül az erősebb és gyorsabb volt, teljes sebességgel közelített, míg a Bristol kissé lemaradt.
A Dartmouth 9:50-kor eltalálta a Helgolandot, majd 10:10-kor a Novarát. A lövedék a Novara parancsnoki tornya mögött csapódott be, megölve Szuborits Róbert első-tisztet és megsebesítve Horthyt, aki a sebei ellenére további parancsokat adott ki, egészen addig, amíg a vérveszteségtől eszméletét nem veszítette, a parancsnokságot átmenetileg Stanislaus Witkowsky sorhajóhadnagy vette át.
Horthy kisvártatva ismét magához tért és hordágyon fekve átvette a parancsnokságot, közben a három cirkáló teljes gőzzel északnyugat felé haladt, a szemből közeledő páncélos cirkáló irányába.
10:30-kor a Novara újabb súlyos találatot kapott a gépházánál, nyolc kazánja leállt, egy újabb találattól a jobboldali segéd-gőzvezetékek is megsérültek, rohamosan veszített a sebességéből, 10:55-re a gépei teljesen leálltak.
Közben a Helgoland és a Saida a Novara segítségére siettek és koncentrált tüzet zúdítottak a közeledő Dartmouthra, tíz találatot kapott, ekkor Acton lassított, a koncentrált heves tűz megállította, bár látta, hogy a Novara megsérült, be akarta várni a Bristolt, hogy végezzenek vele. Közben a Cs.Kir. hajók ismét füstködöt gerjesztettek, így a Dartmouth beszüntette a tüzelést.A Helgoland dobott egy vontatókábelt a mozgásképtelen Novarának és vontatni kezdte, azonban a vontatókábel rátekeredett a baloldali hajócsavar tengelyére, mire az megszorult, elvágták a kábelt és a Helgoland eltávolodott, de egy hajócsavarral jelentősen lelassult, a Saida a Novara mellé állt és átvette a Helgoland helyét, vontatni kezdte a vezérhajót.
Ez idő alatt a Dartmouthhoz csatlakozott a Bristol a MIrabello csoport, és a Marsalla könnyűcirkáló további rombolókkal, így már három könnyűcirkáló és mintegy nyolc romboló állt szemben a három sérült gyors-cirkálóval, a Novara mozgásképtelen, a Helgoland lelassult.
A Helgoland főgépésze ekkor maximálisra emelte a gőznyomást és a megszorult hajócsavart hajtó turbinára engedte, a túlterhelés megrongálta ugyan a hajócsavart, de az képes volt elszakítani a rátekeredett kábelt és kiszabadult, a Helgoland részben visszanyerte a mozgékonyságát, nem így a Novara, ahol a gépek nélkül még a fenékpumpák sem működtek, a hajóba beömlő vizet kézzel szivattyúzták.
A három cirkáló elkeseredett tűzpárbajt vívott a túlerőben lévő ellenséggel, rosszul állt a szénájuk, de még időben megérkezett a felmentősereg.

12:05-kor Acton megpillantotta a közeledő Sankt Georg füstjét, és hamar felmérte, hogy nem lenne sok esélyük a páncélos cirkáló 240 és 190mm-es lövegeivel és 210mm-es páncélzatával szemben, így a hajóit megfordította és hazafelé indult.
A három megtépázott cirkáló csatlakozott a Sankt Georghoz, a Csepel és a Balaton is sikeresen odaért, a Cs.Kir hajók közösen indultak vissza Cattaro felé.

13:30-kor az Antant kötelék, élén a sérült HMS Dartmouthttal elhaladt a német SM UC-25 előtt, a tengeralattjáró sikeresen kilőtt egy torpedót az angol cirkálóra, A Dartmouth súlyosan megsérült, fennállt egy lőszerrobbanás veszélye, így átmenetileg elhagyták a hajót, ám egy újabb lövésre nem volt lehetősége a német tengeralattjárónak, a rombolók elkergették. A rombolók közül az egyik, a francia Boufetu ráfutott egy aknára, melyet az UC-25 még reggel telepített, pár perc alatt el is süllyedt.

A csatában a KuK KM három cirkálója megsérült ebből egy, az SMS Novara súlyosan, 15 halott és 31 sebesült.
Az Antant flotta vesztesége két romboló, két teherhajó, tizennégy őrhajó, súlyosan megsérült az HMS Dartmouth cirkáló, és az Aquila romboló, továbbá négy őrhajó, 83 halott és 72 sebesült.
A csata következtében az otarantói tengerzár átmenetileg megszünt, de hamarosan újből felállították, a csata a legjelentősebb volt az adriai hadszintéren, ám stratégiaia értelemben sok jelentősége nem volt, lévén a tengerzár eredeti feladatát, miszerint megakadályozza a tengeralatjárók szabad közlekedését egyébként sem tudta túl jól ellátni.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.09.01. 21:13

1939 szeptember 1.én reggel 4 óra 47-perckor, az 1906-ban épült, akkor 23 éves elavult, Schleswig Holstein, Deutschland osztályú csatahajó a Westerplatte-félsziget mellett horgonyozva tüzet nyit Danzig kikötőjének lengyel helyőrségére. Hivatalosan ezek a második világháború első lövései.

Kép

Az SMS Schleswig Holstein, egyike az utolsó Pre-Dreadnought csatahajóknak. A Deutschland osztály utolsó tagjaként építése már folyamatban volt, amikor Nagy-Britannia előrukkolt a forradalmi HMS Dreadnought csatahajóval, emiatt az öt hajó már a vízre bocsájtásuk pillanatában elavultnak számított.

Technikai adatai építésének idején:
127,6m hosszú, 13,200t-ás hajót 12 vízcsöves kazán és három darab háromhengeres, háromszoros expanziójú gőzgép 19,330 lóereje hajtotta 19 csomós maximális sebességgel, övpáncélja 240mm, a lövegtornyoknál 280mm. Fegyverzete 2x2 db a hajó orrán és tatján lövegtornyokban elhelyezett 280mm-es L/40 löveg, a hajó oldalain kazamatákba elhelyezett 14x1 db 170mm-es L/40-es löveg, továbbá 22x1 db 88mm-es L/45-ös lövegek részben kazamatákban, vagy fedélzeti lövegállásban.

Az első világháború idején a hajóosztály részt vett a komolyabb ütközetekben, bár a nem túl biztató "öt perces hajó" gúnynevet aggatták a nővérekre, utalva a túlélésük várható időtartamát, ha szembekerülnek egy modern hadihajóval.
Ennek ellenére 1916 május 31- június 1-én a hajóosztály részt vett minden idők legnagyobb tengeri összecsapásában a jütlandi csatában, ahol a második brit csatacirkáló raj egyik hajója eltalálta, elpusztítva az egyik 170mm-es kazamatalövegét, három ember halálát okozva.

Egyike volt annak a hat kivénhedt hajónak, melyet a németek megtarthattak a nagy háború után.
Többszöri átépítés ellenére a hajó 1939-re teljesen elavult, régi technikája és élemedett kora miatt gyakorlatilag csak másodlagos feladatokra és kiképzésre volt alkalmas.

Fegyverzete 1939-ben: 2x2 db 280mm-es L/40-es löveg lövegtornyokban, 10x1 db 150mm-es L/45-ös löveg kazamatákban, 4x1db 88mm-es L/45-ös légvédelmi löveg, valamint 2x2db 37mm-es légvédelmi löveg.

Talán egyfajta dac volt az, ami ezt az öreg hajót visszaszólította a csatatérre, hogy a kivénhedt oroszlán megmutassa mennyire is haszontalan és mennyire is fogatlan...

A Schleswig Holsteint 1944 december 1-én angol bombatámadás éri, három bomba eltalálja, Gotenhafen kikötőjében és megfeneklik, legénysége az előretörő szovjet csapatok közeledtére 1945 március 21-én felrobbantja.

A szovjetek kiemelik, és elvontatják, Borodino néven célhajónak használják 1955-1960-ig, a hajó maradványai ma Osmussaar (Észtország) szigete mellett egy homokpadon rozsdásodnak.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Joe711 » 2015.09.05. 12:18

Köszi a cikket, jó hogy megint van időd írni. Úgy látszik a "tengerészek" ősszel újra csatlakoznak a fórumhoz... ;)
Avatar
Joe711
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1235
Csatlakozott: 2011.05.07. 20:08
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.09.11. 10:23

Örülök, ha tetszett. :)

Itt mindjárt a következő:

1905 szeptember 10.-én írták alá a Portsmouthi egyezményt, mely lezárta az 1904 február 8.-án Port Arthur kikötője elleni meglepetésszerű torpedó-romboló támadással kezdődő Japán-Orosz háborút.

A tengeri csatákat korábban kiveséztem, de még néhány gondolat a témához:

A magyar történelemoktatás érdemtelenül apró betűs széljegyzetbe száműzi ezt a konfliktust, pedig valójában ez volt az, az esemény, amely elindította azt a dominót, amely a nagy háborúhoz, vagyis az első világháborúhoz vezetett.

https://en.wikipedia.org/wiki/Russo-Jap ... RIMAGE.jpg

Port Arthur, a Yalu folyó melletti csata, a sárga tengeri csata, Mukden, Csuzima, a legfontosabb tengeri és szárazföldi állomások a háborúban, ahol a Cári Orosz Birodalom sokkal többet vesztett, mint az elesett katonák és elpusztult hadianyag.

II Miklós Cár (1868-1918) szándékosan terelte a Japán és az Orosz Birodalom kapcsolatát a háború irányába. Azt remélte, hogy a súlyos számokban kifejezhető orosz túlerő könnyedén lehengerli a japánokat és a könnyedén megszerzett győzelem a mitugrász kis agresszor felett megerősíti ingatag hatalmát odahaza és erősíti presztízsét a nemzetközi porondon, háborús dicsőséggel kendőzve el a súlyos gazdasági és társadalmi gondokat.

Meiji Császár (1852-1912) Japán Birodalma, a japán győzelem ellenére, a hármas (orosz-német-francia) intervenció miatt mégis csúfos, megszégyenítő visszavonulással végződő Kínai-Japán háború (1894-1895) óta viszont jelentősen megerősödött.
Nem csak megbocsátani nem volt esze ágában, de meghátrálni sem, hiszen a japán győzelem minden sikerét az oroszok aknázták ki, Koreában, a Liaotung-félszigeten és Port Arthurban.
Meiji tulajdonképpen örült, hogy az orosz diplomácia arroganciája ürügyet szolgáltatott a visszavágóra, most, hogy a franciák és a németek nem voltak a képben.

Az oroszok túlereje és minden elkeseredett ellentámadása ellenére a japán hadigépezet keményen és hatékonyan szertefoszlatta II Miklós ábrándjait a könnyen megszerzett győzelemről.
A több, mint félmillió orosz katona ellen mintegy háromszázezer japán indult háborúba, mindkét oldalon nagyjából százezren veszették életüket, a harcokban és az azt követő a járványokban. Ez volt az első igazi nagyszabású, modern kori háború.
Lövész árkok, tüzérségi bombázás, géppuskák, torpedótámadás, páncélozott csatahajók, ezeknek ez a háború volt a főpróbájuk.

A győzelem a japánoknak is sok katonájuk életébe került, ám ez a háború nem a szárazföldön, hanem a tengeren dőlt el.

Port Arthurnál, a sárga tengeren és Csuzimánál a Cári Birodalmi Orosz Flotta kétharmada, tizenkét csatahajó, továbbá számos cirkáló és romboló pusztult el, vagy került japán kézre, két orosz flottavezénylő tengernagy életét veszítette, kettő japán fogságba került.
Az oroszok kénytelenek voltak békét kötni és minden japán feltételnek engedni.

A megszégyenítő békétől II Miklós minden maradék tekintélye odalett, az ingatag orosz gazdaságot a súlyos veszteségek kivégezték, a hadiflotta veszteségeit soha nem tudták pótolni, ezt mi sem mutatja jobban, minthogy egyetlen német gyártású, török csatacirkáló elegendő volt, hogy az elavult orosz Fekete-tengeri Flottát visszavonulásra kényszerítse, majd sakkban tartsa az első világháború alatt.

A Cári hatalom gyengülésével a lakosság lázongott és megerősödött a munkásmozgalom, ami végül a Cárizmus bukásához, a kommunista szovjetunió születéséhez vezetett.
A Cári Birodalom lekerült a nemzetközi porondról, előtte Európa döntőbírója volt, a legerősebb szárazföldi és a negyedik legerősebb tengeri haderő, ez nem volt többé, a kényes erőegyensúly megbomlott. Ez volt az ami a központi hatalmak mozgolódásához vezetett.

A Japán-Orosz háború tengeri csatáit az egész világ árgus szemmel figyelte, először csapott össze két modern, páncélos csatahajókból álló flotta, először állt szembe két azonosan fejlett tengeri haderő, a csatát a taktika, a tapasztalat és nem utolsósorban az elenyészően kicsi, de mégis kellően jelentős technikai fölény döntötte el, a japánok, csupán másfél kilométernyivel, de messzebbről, pontosabban tudtak tüzelni.
Az itt látott és megszerzett tapasztalatok miatt építették meg Nagy-Britanniában a korszakalkotóan újszerű HMS Dreadnought csatahajót (1906), amely öttel is felért a régebbi csatahajók közül, köszönhetően 10 db 305mm-es nehézlövegének, ezzel a régebben épült hadiflották egycsapásra ócskavashalommá váltak.
Ez indította el a nagy fegyverkezési versenyt az angolok és a németek között. Egymás után épültek az egyre nagyobb és erősebb Dreadnought típusú csatahajók, mindez az egyensúlyát veszített Európában.

A Ferenc Ferdinánd ellen Szarajevóban 1914 június 28-án elkövetett merénylet már csak ürügy volt, hogy az egymásnak feszülő, farkasszemet néző európai nagyhatalmak egymásnak essenek.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: János » 2015.09.12. 15:09

Ez is nagyon szép expozé volt, köszönjük!
The paper modeling is always in my mind.
Avatar
János
Moderátor
Moderátor
 
Hozzászólások: 3885
Csatlakozott: 2010.10.15. 14:59
Tartózkodási hely: Kaposvár,HUN

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.10.08. 12:11

Már többször emlegettem, így helyénvaló, hogy írjak is pár sort az SMS Goeben/TGC Yavuz Sultan Seleim csatacirkálóról.

A Goeben építése 1909 augusztus 28.-án kezdődött Hamburgban. A Moltke osztály második tagja volt, sorban ez volt a harmadik német csatacirkáló, 1912 július 2.-án ált szolgálatba.
A Moltke osztály a Von der Tann megnövelt méretű, páncélzatú és tűzerejű továbbfejlesztése volt. A 186,6 m hosszú, 30m széles 22 979 tonnás SMS Goebent 4 hajócsavar hajtotta, melyek erejét 4 Parsons gőzturbina és 24 db Schulz-Thornycroft tűzcsöves kazán adta, ezek összteljesítménye 85 661 Lóerő, mely 28 csomós csúcssebességre tudta felgyorsítani a hajót. Páncélzata 200-270mm, a tornyoknál 230mm, fegyverzete: 10 db 280mm-es L/50-es löveg, öt lövegtoronyban, 12 db 150mm-es L/45-ös kazamatalöveg, továbbá 12 db 88mm-es L/45-ös löveg, kazamatákban és fedélzeti lövegállásokban, valamint 4db 500mm-es vízvonal alatti torpedóvetőcső. Legénysége 1053 fő.

Az első balkáni háború (1912 Ottomán Birodalom és a Balkáni Liga/Görögország, Bulgária, Szerbia és Montenegró/ között) miatt az SMS Breslau könnyűcirkáló kíséretében a mediterrán vizekre hajózott, hogy a német érdekeket védelmezze, többször vendégeskedett az Osztrák-Magyar Birodalom felségvizein és Pólában állomásozott, amíg elvégezték a rendszeres karbantartásokat.
A második balkáni háború, (1913 Bulgária-Szerbia, Görögország, Montenegró, Románia, Ottomán Birodalom között) idején a parancsnokságot és a kötelék vezetését Wilhelm Anton Souchon ellentengernagy vette át.

Éppen hazafelé készülődtek, hogy a Goebent felváltsa a testvérhajója a Moltke, de erre nem került sor, ugyanis az osztrák trónörökös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása miatt közben kitört az első világháború.
A Goeben ismét visszahúzódott Pólába karbantartásra.

Vilmos császár, titkos parancsa háború esetére az volt, hogy a Goeben és a Breslau vagy kezdjen rajtaütésekbe a a Földközi tenger nyugati részén, hogy megakadályozza a francia csapatok átjutását Afrikából, vagy törjön ki az Atlanti-óceán felé, amennyiben azt úgy látja jónak.
Ennek értelmében, miután Souchon értesül a háború kitöréséről és a francia hadüzenetről a Goeben és a Breslau tüzet nyitott Algéria partjaira, több francia kikötőt bombáztak. Közben a német Kaiserliche Kriegsmarine főparancsnoka, Alfred von Tirpitz titokban, a császár tudta nélkül utasítást adott Souchonnak, hogy induljon el Konstantinápoly felé lehető leggyorsabban.
A Goeben fedélzetén nem volt elegendő szén, de azért abbahagyták a francia kikötők elleni támadást és Meszina felé indultak, hogy szenet vételezzenek. Útközben összefutottak a Brit HMS Indefitigable és HMS Indomitable csatacirkálókkal, melyek a mediterrán vizeken járőröztek, ám mivel az angolok nem álltak még hadban a németekkel, így a két kötelék békésen elhajózott egymás mellett, bár a két angol csatacirkáló megfordult, hogy tisztes távolból kövesse a két német hajót, ha ez megváltozna, ám Souchon köteléke gyorsított és lerázta a szaglászó angolokat.

Meszinába érkezve, mivel az olaszok függetlenséget kiáltottak ki, így nem maradhattak tovább 24 óránál, annak ellenére, hogy az olaszok meghosszabbították a tartózkodási engedélyt 36 órára a hívott német szénszállító nem érkezett meg, így tovább kellett indulniuk és még mindig nem volt elegendő szenük így találkozót szervezett egy másik szénszállítóval az Algír tengeren, a franciák flottája, mivel azt feltételezték, hogy a németek az Atlanti-óceán felé fognak indulni a nyugat mediterrán vizeken maradtak. Bár közben az angolokkal is hadba léptek a két korábbi csatacirkáló 100 mérföldre volt tőlük a harmadik, az HMS Inflexible pedig Tunéziában éppen szenet vételezett, így az útjukban csupán egyetlen erő volt, az Ernest Troubridge admirális parancsnoksága alatt hajózó angol Első Cirkálókötelék, négy páncélos cirkáló a HMS Defence, HMS Black Prince, HMS Duke of Edinburgh és a HMS Warrior, néhány romboló kíséretében, ők feltételezve, hogy ismét Pólába készülnek lezárták az Adriát, közben a Cs.Kir. Haditengerészet egy köteléket állított össze, hogy segítsen a Goebennek, és elkergessék az angol hajókat. Ám Souchon elfordult és Konstantinápoly felé indult, az utánuk küldött rombolókat lerázták. Troubridge üldözni kezdte a német hajókat, ám hamar meggondolta magát, tekintve, hogy öngyilkosság lenne az öreg páncélos cirkálókkal a 280mm-es lövegekkel felszerelt csatacirkáló ellen indulni, így a németek útja szabad volt.
Egy kis közbenső megálló és egy újabb szénvételezés után augusztus 10.-én a Goeben és a Breslau áthajózott a Dardanellákon.

Mivel az Ottomán Birodalom szintén független volt, így itt sem maradhattak volna 24 óránál tovább, ha mégis, akkor internálták volna a hajókat a háború végéig, így az Ottomán kormány érdekes ajánlattal állt elő.
Tekintve, a Royal Navy több török megbízásból Angliában épülő Dreadnought típusú csatahajót rekvirált, és a török flottának szüksége lett volna modern hadihajókra így felajánlották a Német Birodalmak, hogy a két hajót, az SMS Goebent és az SMS Breslaut megvásárolnák, be is jelentették, hogy a hajókat megvették 80 millió márkáért, bár a németek ebbe nem egyeztek bele, csak utólag.
Így a két német hajó a török Ottomán Birodalom flottájához került, az SMS Breslau új neve TGC Midilli, az SMS Goeben új neve pedig TGC Yavuz Sultan Selim, vagy ahogy becézték Yavuz, ami törökül kb annyit tesz, Legyőzhetetlen.
Mivel a törököknek nem volt kellően képzett legénységük, így a két hajó német legénységének felajánlották, hogy maradjanak a hajókon, az Ottomán Flotta kötelékében. Így a németek török egyenruhát húztak a tányérsapkát pedig fezre cserélték.
A Yavuz, mint az Ottomán flotta legerősebb hadihajója lett az egész flotta zászlóshajója, Souchon pedig a flotta vezénylő admirálisa.

Ez után Souchon hozzá látott, hogy titkos parancsának következő lépését is megtegye, 1914 október 29.-én a már török zászló alatt hajózó Yavuz tüzet nyitott Szevasztopol kikötőjére, hogy ezzel kikényszerítse a törökök belépését a háborúba a Német Birodalom oldalán, ez sikerült is, másnap az oroszok hadat üzentek az Ottomán Birodalomnak.
Az akcióban Szevasztopol partvédő lövegei néhányszor eltalálták a Yavuzt, de nem okoztak súlyos károkat.
Néhány héttel később november 18.-án a Yavuz a Midilli kíséretében, 30 kilométerre a Krím félszigettől megütközött az orosz Fekete Tengeri Flottával.5 öreg Pre-Dreadnought 3 könnyűcirkáló és12 romboló szinte véletlenül futott össze a nagy ködben a két török hajóval.
Az orosz kísérők lőtávon kívül voltak, azonban az öt öreg csatahajó az Evstafi, a Ioann Zlatoust, a Potemkin, a Tri Sviatitelia és a Rostislav rövid tűzpárbajba keveredett a Yavuzzal.
Bár a Yavuz egyik 150mm-es kazamatalövege telitalálatot kapott és felrobbant, megölve a löveg 13 fős személyzetét, a Yavuz olyan heves ágyútűzzel reagált, hogy bár a meglepett Yavuz is távozóra fogta, a komplett Fekete Tengeri Flotta jobbnak látta, ha inkább eloldalognak, nem is kísérelték meg a csatacirkáló üldözését.
Nem is csoda, hiszen egy egész generációs szakadék volt közöttük, a Yavuz néhány válaszlövése leszaggatta az Evstafi középső kéményét és távíróantennáját, a többi találat is ült a köd ellenére és összesen 34 matróz meghalt, további 24 megsebesült az orosz csatahajó fedélzetén.
Az oroszok ez után inkább a kikötőikben, a partvédő ütegek fedezékében maradtak, mivel a Yavuz gyakorlatilag bármelyik orosz csatahajót ripityára lőhette volna, és kétszeres sebességfölényével nincs esélyük elmenekülni előle, viszont hiába koncentrált tüzelés és központi tűzvezetés és a túlerő, az öreg hajókkal se elpusztítani se utolérni nem tudják a modern csatacirkálót.

Ez az erőviszony egészen addig így is volt, amíg két újonnan épült orosz Dreadnought 1916-ban fölénybe nem kerekedett, bár a sebességelőny és a pontosabb tüzérség még így is a Yavuz oldalán volt.

1914 decemberében egy csapaszállító konvoj kísérete után a Yavuz két aknára futott rá, mindkettő felrobbant, összesen mintegy 100 négyzetméternyit robbantva ki a hajó páncélzatából, de a jól megtervezett torpedóbiztos belső rekeszek bár 30cm-el behajlottak, kitartottak és a hajó úszóképes maradt, egy rekesz viszont megsérült, oda 600 tonna víz fért be, mivel az Otomán Birodalom nem rendelkezett akkora szárazdokkal ahol a Yavuz javítható lett volna, így a tengeren keszonos merüléssel elvégezték a legfontosabb javítást, a nagy rést a páncélzaton egyszerűen betonnal befoltozták, ez így is maradt a háború utánig, az első nagyjavításig.

1915- februárjában kezdődött a Dardanellák ostroma, a tengerszorost kombinált antant haderő támadta meg. A Francia-Angol vegyes kötelékeket alaposan kicakkozták a török partvédő ütegek és az aknazárak, a tengeri támadás abba maradt, és elkezdődött a véres Gallipoli ostrom, április 25.-én a Yavuz a Turgut Reis (ex SMS Weissenburg, Brandeburg osztályú Pre-Dreadnought) kíséretében lőni kezdte a partraszálló antant csapatokat, de a még mindig a közelben tartózkodó angol hajók, közelebbről a HMS Queen Elizabeth, tűz alá vették a törököket, a Yavuz és a Turgut Reis visszavonult.
A Yavuz április 30.-án megint visszapofátlankodott, ezúttal a HMS Nelson tüze megint távozásra kényszerítette,

1916-1917 közben a Yavuz a fogyatkozó szénkészletek miatt, és mert két új Dreadnought típusú csatahajó a Imperatrica Marija és az Imperatrica Jekatyerina Velikaja is megjelent a színen, a mozgása korlátozottá vált, a két orosz csatahajót próbálta elkerülni, azért volt néhány lövésváltás, de sérülés nem történt.
A Yavuz a Kaukázusi fronton a csapatokat támogatta, szárazföldi célpontokat lőve.
1917 végén, miután kitört a Bolsevik forradalom, a Yavuz kissé mentesült a terhelés alól, ismét szénhez jutottak az oroszokkal kötött tűzszünetnek köszönhetően, Souchont Rebeur-Paschwitz váltotta le 1917 szeptemberében.

1918 január 20. imbrossi csata, a Yavuz és a Midilli elhagyta a Dardanellákat, hogy a Palesztinában harcoló török csapatokat támogassák.
Néhány Britt hajó is a körzetben volt a HMS Agamamnon és HMS Nelson kísérőikkel a hajózást zaklatták és a török csapatokat lőtték.
A Yavuz ahogy megérkezett gyors egymásutánban elsüllyesztette a HMS Raglan és a HMS M28 monitorokat (A Raglan tengeri monitor, vagy más néven partvédő páncélos, erős páncélzattal és tüzérséggel, nem összekeverendő a folyami monitorokkal, melyek jóval kisebbek.)
Ez után Limnosz szigete felé indultak, hogy az HMS Agamamnont is megtámadják, azonban út közben egy aknamezőn haladtak át, a Midilli több aknára futott és elsüllyedt, a Yavuz is ráfutott három aknára és súlyosan megsérült, így vissza indult a Dardanellák felé, útközben HMS Lizard és HMS Tigress rombolók követték de tisztes távolból, a Dardanellák előtt végül, hogy megakadályozzák a hajó elsüllyedését partra futtatta a legénysége a Yavuzt.

A Súlyosan sérült csatacirkáló kiszolgáltatott helyzetben volt, az angolok nagy erőket mozgósítottak, hogy a mozgásképtelen csatacirkálót megsemmisítsék, január 24.-én bombázókkal támadták, de a bombák kevés kárt okoztak a páncélozott hajótestben. A HMS M17 monitor is megközelítette a hajót, de a Dardanellákat védő parti ütegek tüze hamar elkergette. Mire az HMS E17 tengeralattjáró odaért, a Turgut Reis levontatta az ideiglenesen megfoltozott Yavuzt a homokpadról és elvontatta Isztambulba.

A károk nagyon súlyosak voltak, a törökök pedig még mindig nem voltak felszerelve a Yavuz javításához, így októberig húzódott, míg megjavították, közben azért úszóképes volt, így március 30.-án elkísérte az oroszokkal aláírt breszt-litovszki béke (különbéke a bolsevik oroszország, az OM Monarchia, Bulgária és az Ottomán Bitrodalom között) aláírására igyakvő török küldöttséget odesszába, onnan Szevasztopolba ment, ahol az ottani szárazdokkban újabb javításokat végeztek rajta.
Július 28.-án Novorosszijszkba ment, néhány romboló kíséretében, hogy átvegye a béke értelmében a törököknek ígért orosz hadihajókat, melyeket azonban a Cár-pártiak közben elsüllyesztettek, így egy újabb szevasztopoli rövid megálló után Isztambul fele indult, augusztus 7.-én megkezdték a nagyon esedékes nagyjavításokat, a háború további részében már nem vett részt.

1920 augusztus 10.-én az Ottomán Birodalom és az Antant képviselői aláírták a sèvres-i békeszerződést, minek értelmében a Yavuzt Nagy-Britannia kapta volna meg, de ezen béke volt többek között a kiváltója a Kemal Atatürk vezette Török függetlenségi háborúnak, minek következtében a korábbi békeszerződés érvényét vesztette.
Az újonnan alakult Török Köztáraság új békét kötött 1923 július 24.-én így ennek értelmében a Yavuz maradt a törököké.
Az új török államnak nem volt pénze a Yavuz javítására, Izmitben vesztegelt, siralmas állapotban, csupán két kazánja működött, rengeteg sérülés nyomorította, többek között az 1914-es és 1918-as aknák okozta sérülések, de az 1914-ben felrobbant 150mm-es lövegét se állították helyre.

1926 decemberében végül francia segítséggel hozzá láttak a helyreállításhoz és egyúttal modernizálták a 15 éves hajót. Új kazánokat, tűzvezető rendszert kapott, megerősítették a páncélzatát, maradéktalanul kijavították az aknák okozta sérüléseket, eltávolítottak két 150 mm löveget, a kazamaták közül.
A javítások három évig tartottak.
A felújított hajó több diplomáciai utat tett meg 1930-ban nevét hivatalosan is Yavuz Sultanra, majd 1936-ban Yavuzra rövidítették.
1938-ban a Yavuz szállította Kemál Atatürk hamvait Isztambulból İzmitbe.
A törökök tervezték, hogy lassan elavuló flottájukat modernizálják, a Yavuz 1945-ig lett volna szolgálatban, míg helyette új nehézcirkálók épülnek, azonban a második világháború közbeszólt és senkinek nem maradt szabad hajógyártó kapacitása, hogy a független Törökország számára hadihajókat építsen.

1941-ben még mindig a Fekete Tenger egyik legerősebb hadihajója volt. Az új időkre újabb modernizáció következett, megerősítették a légelhárító fegyverzetét, 4db 88mm-es, 22 db 40mm-es és 26 deb 20mm-es légvédelmi löveggel, viszont a háborúból ezúttal kimaradt, főként Izmitben állomásozott.

1946 április 5-én a Yavuz köszöntötte a Boszporusznál, az amerikai török nagykövet, Münir Ertegün nagykövet hamvait hazaszállító USS Missoury csatahajót.
Ezek után a Yavuz főként İzmitben és Gölcükben állomásozott, végül 1950 december 20.-án kivonták a szolgálatból, majd 1954 november 14.-én pedig törölték az állományjegyzékből.
1963-ban a Török Kormány felajánlotta a Német Szövetségi Köztársaságnak, a hajót eladásra, azonban a megosztott német közvélemény nyomására, mivel sokan a német nacionalizmus jelképeként tekintettek rá, mintegy bűnbaknak kiáltva ki a hajót mindkét elvesztett világháborúért, az ajánlatot a németek végül visszautasították.
1971-ben, 70 évvel a vízrebocsájtása után, végül eladták a M.K.E. Seyman hajóbontónak, de 1975-ig nem fogtak hozzá a bontáshoz, melyet végül 1976-ban fejeztek be.

Ez volt a világtörténelemben a leghosszabb ideig szolgáló tengerjáró páncélos hadihajó, egyúttal az utolsó Dreadnought típusú hadihajó, az utolsó csatacirkáló és az utolsó, az egykori Kaiserliche Kriegsmarine hadihajói közül.
Egyik masszív hajócsavarja ma Isztambulban a Török Tengerészeti Múzeum előtt látható.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.10.12. 09:50

Megint a Szőke Tisza

Néhány videó, amiket találtam, próbálom egyfajta sorrendben bemutatni a pusztulást, érdemes a videókat sorrendben végignézni, a történetet már korábban leírtam, de így képekkel talán még drámaibb:

Képek a IV Károly, Sas, Szent Imre, Felszabadulás, Szőke Tisza II Gőzhajó életéből:
https://www.youtube.com/watch?v=zywlGspJvxY

2009 a romjaiban is gyönyörű Szőke Tisza:
https://www.youtube.com/watch?v=8K_u5im8OBQ

2012 az elsüllyedés után:
https://www.youtube.com/watch?v=ZQ3OqnKUUIA

2013, a "bontás után"
https://www.youtube.com/watch?v=7vilMrRobHA

Azért csak "bontás után", mert, három évvel az elsüllyedés után, az állapota meggyezik a 2013-assal, annyi a különbség, hogy a bontást végzők uszálya már nincs ott, csak a műszaki műemlékként védendő gőzgép, hajtáslánc, horgonycsörlő, kormánymű...
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Joe711 » 2015.10.12. 20:57

Köszi az összefoglalót, nagyon jó lett.

Teljesen más húrok pendültek meg bennem a képek láttán, mint amik egyébként szoktak a témával kapcsolatban.
Jellemzően indulatokat kelt bennem a hajó pusztulása, ostobaság, hanyagság, kapzsiság és ehhez hasonló negatív tulajdonságokon bosszankodom.

Most viszont a méltóság, szépség, örökkévalóság, és hasonló dolgok jutottak eszembe. És az, hogy ez a hajó köztünk létezik. Túlélve a fizikai valóját, megmosolyogva a védelmére, istápolására hivatott bénákat, vagy éppen megsemmisítésére kirendelt droidokat (nem a munkásokra gondolok).
Ahogy ott fekszik az elemében, szép lassan visszaadva testét a természetnek... Még most is mesél, egy letűnt korról, amikor a célszerűség és a szépség kéz a kézben jártak.

Szép ez a hajó, még most is megbabonáz...
Avatar
Joe711
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1235
Csatlakozott: 2011.05.07. 20:08
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Tamás » 2015.10.13. 11:14

Sajnos olyan világot élunk, hogy ha valaki nem lát hasznot valamibol az elvész. Gondolok itt arra, hogy ha akad volna valaki aki látott volna hasznot, felhasználási lehetoséget benne, akár sétahajózásra, bulihajónak /bár ez elég megalázó lett volna, de még mindig jobb a semminél/ biztosan még most is megcsodálhatnánk.
Nagy kár érte, gyonyoru hajó volt. :(
Avatar
Tamás
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 490
Csatlakozott: 2013.07.21. 09:27
Tartózkodási hely: Szlovákia

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: BobaFett » 2015.10.13. 22:06

Ugyan ez egy tényleg szép hajó lehetett annak idején, én nem vagyok a minden áron felújítás híve. Konkrétan amibe ennek a felújítása került volna, amikor még lehetett, az háromszorosa annak, amennyiből teljesen újat lehet építeni. És valós funkciója nem lesz ezután sem, csak max múzeum.
Azért világviszonylatban is a legtöbb hajót valamikor szétbontják, max a történelmi jelentőségűekből lesz múzeum, meg 1-2 kivétel. Ennek nemigen volt...
"Ma nem volt egyetlen telefonhívásom se. De holnap majd kétszer ennyi lesz !" - Al Bundy
Avatar
BobaFett
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 871
Csatlakozott: 2010.06.06. 17:45

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Joe711 » 2015.10.13. 23:52

BobaFett írta:Ugyan ez egy tényleg szép hajó lehetett annak idején, én nem vagyok a minden áron felújítás híve. Konkrétan amibe ennek a felújítása került volna, amikor még lehetett, az háromszorosa annak, amennyiből teljesen újat lehet építeni. És valós funkciója nem lesz ezután sem, csak max múzeum.
Azért világviszonylatban is a legtöbb hajót valamikor szétbontják, max a történelmi jelentőségűekből lesz múzeum, meg 1-2 kivétel. Ennek nemigen volt...


Racionálisan közelíted meg a kérdést, és sok igazság van a hozzászólásodban. Én mégis kicsit másként látom.
Én is olvastam, hogy a felújítás költsége sokszorosa egy teljesen új hajó építésének, és azt is hogy ma már át sem lehetne hozni a Dunára, egy időközben felépült zsilip miatt. És valóban, funkcióval is el kellett volna látni, különben csak veszteséget termelne.
De az, hogy minden illetékes -helyi és országos- hatóság lefagyva végignézte miközben elpusztul ez a hajó, számomra vérlázító.
Miért gondolom így ?
Azért, mert ha menetiránnyal szemben (de egyébként jó helyen) parkolsz, akkor jönnek a közterületes nagymenők az idióta kerékbilincsükkel, mert szabálytalan vagy. A hajó bizonyos részeit az illetékes hatóságok rendeletben védetté nyilvánították…. Most ott rohadnak a víz alatt.… Ez nem szabálysértés? Ilyenkor hol vannak a műemlékes nagymenők ???? Tudom, ebből nem lehet kaszálni, a kerékbilincselésből meg lehet. De milyen államapparátus az, amelyik aszerint határozza meg a rendet, tartatja be a rendeleteket hogy keres vele pénzt, vagy sem?
Sokan időben kongatták a vészharangot, legalább a partra kellett volna húzni az állagmegóvás miatt, addig amíg kitalálják,hogy mi legyen vele.
De ha erre sem volt pénz és energia, akkor még mindig vannak olyan olyan hajózással, hajómakettezéssel foglalkozó magyar szervezetek, akik szívesen segítettek volna, de nem engedték oda őket.
Mi lett volna, ha ezeket a szervezeteket, -akik egyébként már bizonyítottak- odaengedték volna, hogy amit értékesnek tartanak, és meg tudnak menteni, azt szereljék le, tegyenek vele belátásuk szerint. Biztos hogy nagyobb becsülete lett volna náluk a hajó alkatrészeinek, mint a lángvágós bontóbrigádnál. Tudom, ebből a „szedd magad”-ból esetleg viszály és szabadrablás lehetett volna, de inkább került volna az a rengeteg finom, intarziás falburkolat valami hajóbolond nappalijába ereklyének, mint a vízbe, vagy a kályhába.
A hajók sorsa pedig valóban a bontó nagy általánosságban, de itt olyan iparművészeti emlékeket kótyavetyéltek el, ami pótolhatatlan. Ez a hajó műemlék volt, mert iparosok készítették. Az utolsó ilyen hajónk volt….A későbbi korokban készülő tárgyaink (köztük a hajók nagy része is) tömegcikkek, amik „x” idő múlva ipari hulladékká válnak- mivel az elkészítésük semmiféle kézműves munkát nem igényelt.
Zárógondolatként megjegyzem, hogy ezek még a szétbarmolást sem tudták tisztességesen elvégezni !!! Most is ott kallódik ez a hajó, félig a vízben és félig lebontva.
Ez természetesen az én véleményem.
Üdv: Józsi [Hello]
Avatar
Joe711
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1235
Csatlakozott: 2011.05.07. 20:08
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2015.10.14. 18:43

Persze, lehet racionálisan hozzáállni és feltenni a kérdést, mire jó egy vitorlás, ami már vagy száz éve szárazon áll, mire jó egy bebetonozott csatahajó...
Ezzel a megközelítéssel a HMS Victoryt és a USS Constituiont is el lehetne adni tűzifának, A Mikasat, a HMS Belfastot és USS Texast, de a Lajta monitort is be lehetne olvasztani, mint ócskavasat, csakúgy mint az összes már nem szolgáló múzeumban álló harckocsit, beleértve az utolsó működőkepés tigrist, régi mozdonyt, de le lehetne bontani minden műemlék épületet is, beleértve pl a Kínai Nagy Falat, a helyére meg valami hasznosat, mondjuk autópályát lehetne építeni...


Ami a történelmi jelentőséget illeti, a hajókat legfeljebb 30 évre tervezik, az, hogy a Szőke Tisza 95 évet túlélt, már önmagában történelmi ereklyévé teszi, a Szőke Tisza túlélt két világháborút, két végzetes békekötéssel, és egy ötven éves baráti megszállást, volt folyami luxus gőzhajó, személyszállító és turistahajó is, hogy a dolgozó nép hajókázhasson, volt étterem és szálloda, és volt diszkó is.

Ám nem ez a jelentősége, 77,4 m hosszával, 800 LE-s Triplex gőzgépével, két lehajtható kéményével, mint felépítésében, mint teljesítményben felülmúlta a Schönbrunn oldal-lapátkerekes gőzhajót, amely ma az Európában megmaradt legnagyobb ilyen gőzhajó, egyébként az egész világon csupán néhány tucat marad ezekből a pompás hajókból.
Magyarországon épült, a Ganz-Danubius építette, ma csupán egyetlen maradt a régi magyar oldal-lapátkerekes hajók közül, a 61,8 m-es Kossuth (étterem és múzeumhajó), amely mindamellett, hogy belterét felújították, nem üzemképes.
A Szőke Tisza hajógépei kis ráfordítással javíthatóak voltak még 2009-ben is, 2012 előtt nemzetközi oldalak egész Európa legpompásabb, még megmenthető folyami gőzhajójaként tartották számon.

Persze lehet azon gondolkodni, hogy megéri-e, de nézzük úgy, hogy eltekintünk, attól, hogy a teljes felújítás költségének a felét az EU állta volna, és nézzük, azt, hogy a mai legdrágább autópálya egy 250m-es szakaszát lehetett volna megépíteni a felújítás költségéből, és mindamellett, hogy milliárdokat költ az állam kastélyszállók és gombszám a földből kinövő termálfürdők építésére, szerintem lehetett volna feladatot találni, Európa legnagyobb oldal-lapátkerekes, közel 100 éves gőzhajójának, Magyarország egyetlen üzemképes termes gőzösének.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: BobaFett » 2015.10.14. 20:15

Drotmalac írta:Persze, lehet racionálisan hozzáállni és feltenni a kérdést, mire jó egy vitorlás, ami már vagy száz éve szárazon áll, mire jó egy bebetonozott csatahajó...
Ezzel a megközelítéssel a HMS Victoryt és a USS Constituiont is el lehetne adni tűzifának, A Mikasat, a HMS Belfastot és USS Texast, de a Lajta monitort is be lehetne olvasztani, mint ócskavasat, csakúgy mint az összes már nem szolgáló múzeumban álló harckocsit, beleértve az utolsó működőkepés tigrist, régi mozdonyt, de le lehetne bontani minden műemlék épületet is, beleértve pl a Kínai Nagy Falat, a helyére meg valami hasznosat, mondjuk autópályát lehetne építeni...


Ennek épp az ellenkezőjét iram is, hogy múzeumhajókra szükség van (mint minden egyéb múzeumra is), de nem lehet mindenből múzeumot csinálni, nálunk jóval gazdagabb országok sem csinálnak. Te nyilvánvalóan jobban ismered a hajók történetét, ahogy így leírod a Szőke Tiszát, valóban érdekesebb mint gondoltam. Persze azért nemhiszem hogy összehasonlítható a HMS Victoryval :)
És félre értés ne essék, szerintem is kár érte.
De azt továbbra is állítom, hogy nem kell és nem lehet mindent megmenteni. Pl. múltkor cikkeztek egy betonhajóról ami a Duna szélén porladozik a világháború óta és hogy azt is meg kéne menteni. Nos annak az állapota inkább csak egy rom és szerintem semmi különleges nincs benne, azon kívül hogy betonból készült, erre kár költeni.
Abban is igazad van, hogy rengeteg hülyeségre költ a mindenkori kormány, de ez egy egészen más téma.
"Ma nem volt egyetlen telefonhívásom se. De holnap majd kétszer ennyi lesz !" - Al Bundy
Avatar
BobaFett
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 871
Csatlakozott: 2010.06.06. 17:45

ElőzőKövetkező

Vissza: Beszélgetősarok

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


cron