Hajók, Csaták, Tengerészek

Bármilyen téma, bármiről, bármivel kapcsolatban
Chat room - Anything, that you want to speak from

Moderátor: Lacc

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Joe711 » 2014.09.10. 21:03

Köszi az újabb történetet!
Az elmúlt években én is figyelemmel kísértem a hajó pusztulását, és ugyanezek a gondolatok forrtak bennem is. Sajnos ez a jellemző végkifejlet, az SMS Szamos monitor kapcsán még én is fogok erről írni. Mit tehet egy magunkfajta makettező? Természetesen emléket állít a hajónak, megépíti papírból. Szigetvári Úr jóvoltából van egy kiindulási alapunk is:
http://papirmakett.ingyenweb.hu/images/p1010026.jpg
Innen letölthető: http://papirmakettek.lapunk.hu/?modul=galeria&a=749
Nekem is tervben van a megépítése, persze 1/250-ben, és némi tuninggal...
Avatar
Joe711
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1235
Csatlakozott: 2011.05.07. 20:08
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.09.10. 21:28

:) Mit is tehetne egy makettező? Igen, egyébként pontosan ezen ügyködök, már letöltöttem a Felszabadulás és a Szent István kivágóját is. Bár az eredeti rajzok 1:230-asok, de nyomtatva már csak 1:242,432... Nekem meg ugye 1:200 lenne optimális, szóval még trükköznöm kell, de megoldom.
A két kivágóból meg egy csomó háttérkutatásból kiindulva alapos feljavítással tervezem a hajó megépítését, bár fogalmam sincs, hogy mikor, mert ugye kicsit feltorlódtak a makettek, valamit be kell fejeznem, mielőtt egy újabb hajóba fogok, meg nem is vagyok egy gyors építő...

Sokat agyaltam azon is, hogy a viszonylag hosszú szolgálati idő alatt sok nevet viselő hajót mégis melyik névvel és formában építsem meg, legyen IV Károly, ahogy született, Szent Imre, ahogy a legpompásabb volt, esetleg Felszabadulás, mely nevet a legtovább viselte, vagy Szőke Tisza, ahogy elpusztult, vagy csak egyszerűen Sas?
Maga a a hajószerkezet még nyitott, bár a pompás termes gőzös valahogy szimpatikusabb, mint a turistahajó, ám a névproblémára azt gondoltam ki, hogy a lapátkerékre azt a MAHART emblémát teszem, ami utoljára volt rajta, de elkészítem a lapátkerék oldallemezét, minden névvel és a hajó állványára helyezem őket, időrendi sorrendben.
De ez még csak terv...

Kíváncsi vagyok mi lesz a Szamossal, azt tudom, hogy megtalálták, de valahol külföldön van...
Őszintén szólva aggódom a Lajta miatt is, ugyanis eddig azért mozgatták, afféle vándorkiállítás volt, de nemrég legalábbis a nyilatkozatok alapján végleg kötötték a parlament elé, amit nem is értek, éppen az a Lajta szépsége, hogy képes közlekedni a Dunán...
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Tamás » 2014.09.11. 10:06

A hajónak csak az volt a baja, hogy nem Londonba keult, hanem Szegedre.
Avatar
Tamás
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 490
Csatlakozott: 2013.07.21. 09:27
Tartózkodási hely: Szlovákia

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.09.12. 13:15

Na igen, viszont a Cutty Sark inkább csak azt példázza, hogyan kellene bánni a történelmi étkekkel, és itt nem csupán a hajókra gondolok. a "nincs rá pénz" valójában csak egy kifogás, ugyanis pénz az arra van, amire szánnak. Annyit azért hozzátennék, hogy a Cutty Sark javítási költségének egyharmada származott magánadományokból.

A Szőke Tisza esetén nem is tudok olyan kezdeményezésről, hogy bármilyen alapítvány magánadományokat próbált volna gyűjteni a hajó megmentésére...
Azért a mai Magyarországon, ahol közel kétmilliárd forint egy km autópálya és négy-ötmilliárdokat költenek stadionokra, de városi szinten is milliárdokat közterek feldíszítésére nem igaz, hogy nem lett volna erre egy-másfél milliárd forint, főként ha a publikum segítségét is kérik. Azt meg már ne is nézzük, hogy a fele is elég lett volna, arra, hogy kiegészítsék a már megnyert 500 milliós EU támogatást. Persze sok pénz, de állami szinten csak apróság.
Azt meg végképp ne nézzük, hogy az összeg töredéke is elég lett volna a hajó állapotának konzerválására, szárazdokkban elhelyezve, alig tíz évvel ezelőtt, esélyt adva, hogy az utókor majd bölcsebb lesz és érdemben tesz is valamit.

Ennél csak egy szánalmasabb történet van a hajózás történelmében, az SMS Goeben vagyis TGC Yavuz csatacirkálóé.
A Goeben a Moltke testvérhajója volt, a világháború kitörésekor a földközi tengeren járőrözött, az angolok egészen Isztambulig üldözték, ahova viszont nem követhették, mert a törökök semlegesek voltak, mivel el akarták kerülni a hajó internálását, a németek felajánlották a hajót eladásra a törököknek, akik örültek is az ajánlatnak, mivel több Angliában épülő Dreadnougthjukat lenyúlta a Royal Navy, így nem volt modern hadihajójuk.
Sok szónak is egy a vége, a Goeben/Yavuz történetét majd leírom részletesen, a lényeg, hogy a hajó 1911-es építésétől egészen 1973-ig megmaradt, lényegében az egyetlen és az utolsó volt a Kaiserliche Marine hadihajói és az utolsó első világháborús csatacirkáló.
Mivel alaposan eljárt felette az idő a török kormány már nem tudta fenntartani a hajót, így felajánlották, hogy mielőtt a bontók kezére adnák a német kormány visszavásárolhatná. Az eredetileg mintegy 215 millió eurós építési költségű hajót átszámítva kb 12 millió eurónak megfelelő márkáért kínálták a nyugat németeknek, akik a "nincs rá pénz" válasszal visszautasították. A korabeli német sajtó megoszlott, egy részük a hajó megvásárlása és múzeumhajóvá alakítása mellett volt, a másik része ellenezte.
Valójában a hajónak azért kellett pusztulnia, mert akkoriban a nemkívánatos német nacionalizmus vélt vagy valós szimbóluma volt. Értsd: a német kormány nem volt hajlandó bármilyen formában emléket állítani az első világháború kitörésében szerintük bűnös Császári Németországnak, sem pedig feltüzelni a második világháborúért felelős nacionalizmust, ebben megakadályozták a civileket is.
A hajót 1973 és 1976 között elbontották a bontók és a török kormány mindössze néhány millió dollárt kaptak a felbecsülhetetlen értékű hajóért, a német és török hajókedvelők azóta is vigasztalhatatlanok.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.01. 21:34

Elnézegetve a leírások szerint igencsak jól sikerült szeptember 26.-i Kutatók éjszakája keretében rendezett bemutatón és kiállításon készült képeket megakadt a szemem BobaFett Auroráján, aminek a rövidke történetét ha jól emlékszem le is írtam az építését bemutató topicban.

Erről az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen valamelyest kapcsolódik ahhoz az eseménysorozathoz, amellyel éppen részletesebben foglalkozom.
Szó se róla az Aurora, még ha a rossz-nyelvek szerint valójában a ma létező hajó csupán egy replika is, egy igen szép állapotban fennmaradt hosszú és változatos történelmű hajó.
De nem az Aurorálól szeretnék beszélni, bár a hajó két, az akkori világot alapjaiban átrendező eseménynek volt részese, hanem régi ellenfeléről.
Nos kis túlzás azért ellenfélnek nevezni, hiszen a 6731 tonnás, 1897-es építésű, Pallada osztályú Aurora védett cirkáló valójában soha sem lett volna "ellenfele" a szintén mindmáig fennmaradt kortársának, bár harcoltak az ellentétes oldalon, mégsem egy kategóriát képviselnek.

Ugyanis a hajó amelyre gondolok, ma betonágyban pihen, Yokosuka-ban. A HIJMS, vagy JIN Mikasa csatahajó.
A Mikasa az egyetlen fennmaradt Pre-Dreadnought csatahajó.
A 15380 Tonnás, 131,7 méter hosszú hajót 25db Bellville bojler által fűtött, összesen 15000 lóerős, háromszoros expanziójú gőzgépek hajtották, két propellere 18 csomós sebesség elérésére tették képessé, Krupp-cementált páncélzata az övrészen 229mm, de a lövegtornyoknál és a barbettáknál elérte a 254...356mm-t is. Minden tekintetben jellegzetes vegyes tüzérségű Pre-Dreadnought csatahajó, a fő fegyverzete 2x2db az orron és a taton lövegtornyokban elhelyezett 12 inches (305mm) lövegből, 14x1db kazamatákban elhelyezett 6 inches (152mm) löveg volt, melyet másodlagos fegyverzetként 20x1db 3inches(76mm), továbbá 6x1db 3fontos (47mm), valamint 6x1db 2,5Fontos Hotchkiss (37mm) géppuska és 4db 18 inches (450mm) torpedóvető egészített ki, legénysége 836 fő

A Mikasa legalább akkora jelentőséggel bír a japánok számára, mint az angoloknak a HMS Victory, általában a világtörténelem 3 nagy hadihajójának az egyikeként emlegetik, a már említett HMS Victory és a USS Constitution mellett.
Építését 1899-ben kezdték a Vickersnél, Barrowban, és 1902-ben állt hadrendbe, ott is maradt 1923 szeptemberéig. Közel járt ahhoz, hogy a Washingtoni Flotta Egyezmény értelmében a bontók karmai közé kerüljön, ám japánnak sikerült kiharcolni, hogy megtarthassák, mint emlékhajót, 1925-ben helyezték betonágyba.

A második világháborúban több bombatálalt érte, majd az azt követő japán lefegyverzés során, az amerikai megszálló csapatok lefoglalták, és fegyverzetét leszerelték, és szét akarták bontani, mint a Japán nacionalizmus jelképét ám nem kapkodtak a dologgal, szerencsére közben elkezdődött a hidegháború és a régi ellenség, az oroszok, a szovjetek képében újból előbukkantak, így átértelmeződött a történelmi jelentőségű hajó...
A kezeletlenség sok kárt okozott az öreg hajóban, ám 1950-ben, Chester W. Nimitz Admirális közbenjárására amerikai és japán forrásokból helyreállították. Megemlíteném azt a szép gesztust is, hogy 2009-ben a USS Nimitz repülőgép-hordozó tengerészei segítettek a hajó újabb felújításánál és lefestették a Mikasa-t.

De mitől is ennyire jelentős ez a hajó?
Nos ez volt Togo admirális zászlóshajója. Togo Heihachiró, egy zseniális tengerészparancsnok volt, az a fajta, mint Lord Nelson. Ahogy az angolokat mindmáig a Victory és Nelson inspirálja, mintegy etalont állítva, ez a japánoknál a Mikasa és Togo.
A Mikasa nem az a fajta szerencsés hadihajó, amely egy karcolás nélkül átvészel több háborút, Togo zászlóshajójaként az Orosz-Japán háborúban (1904-1905), az első vonalból "élvezhette" a Port Arthur-i, a Sárga Tengeri és a Csuzimai csatát, a csatákban összesen 52 találatot kapott és legénységéből összesen 238-an vesztették életüket.
De a győztes veterán nem pihenhetett meg, 1905 szeptemberében egy sérült gránát felrobbant a hajó hátulsó lőszerraktárában, Sasebo kikötőjében, láncreakció indult el és az egész hátulsó lőszerraktár felrobbant, a Mikasa elsüllyedt, 339 embert ragadva magával. 1906-ban kiemelték és teljesen helyreállították, 1908-ban ismét a Japán Birodalmi Haditengerészet zászlóshajója.
Bár folyamatosan szolgálatban volt az első világháború alatt, a Dreadnought típusú hadihajók kiszorították a második, majd a harmadik, majd az ötödik vonalba, végül partvédelmi besorolást kapott. 1921-ben az orosz polgárháborúban, japán intervenciójának keretében még egyszer kifutott és Valgyivosztok térségében segítette a japán csapatokat, ahol Askold közelében sikeresen zátonyra futott, bár nem sérült meg súlyosabban. Ezután tért haza Yokosuka kikötőjébe, ahol egy földrengés megrongálta, néhány fedélzetét elárasztotta a víz.
1961-es újra megnyitása óta, az azóta 115 éves Mikasára nem lőttek többé, nem robbant fel, futott zátonyra, vagy rongálta meg földrengés.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: BobaFett » 2014.10.02. 18:23

Köszi a sztorit. Ezt a hajót is jó lenne egyszer élőben megnézni
"Ma nem volt egyetlen telefonhívásom se. De holnap majd kétszer ennyi lesz !" - Al Bundy
Avatar
BobaFett
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 871
Csatlakozott: 2010.06.06. 17:45

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.03. 08:06

Nincs mit, egyébként ha valaha eljutok Japánba biztosan megnézem a Mikasát.

Mivel már úgymond látom a Wien építésének a végét, elkezdtem gondolkodni mi legyen a következő. Több kivágóm van a fiókban, ami az Orosz-Japán háborúhoz kapcsolódik, így elkezdtem ebbe a dologba is mélyebben beleásni magam.
Persze ott van még a Helgoland, a Graff Götzen de van egy javítással és vízvonal alatti kiegészítéssel egészen használható kivágóm a Von der Tannról is, illetve ott a Szőke Tisza és a a Lajta is, bár ezeknél valószínű szakítok az 1:200-al, a szőke Tisza ugyanis sokkal részletesebb és szebb lenne pl 1:100-ban.
Arról nem is beszélve, hogy az U-5 öt, a Scharfschützét és a V105-öt is be kellene fejezni, de azok kis projektek.
Haladósabb lenne mondjuk, ha még időm is lenne makettezni.

Ami az említett Orosz-Japán háborút illeti, sokkal mélyebb hatású és jelentősebb konfliktus volt, mint korábban gondoltam, nem is értem, miért nem vagy csak alig említik az iskolai történelemkönyvekben.
Egyébként sem értem miért van, hogy a törikönyvek mindig csak a szárazföldi eseményekre koncentrálnak, mivel akárhogy is nézem a világ sorsa legtöbbször a tengeren dől el.
Emlékszem az első világháborúnál tételesen meg kellett tanulni, ki hol kivel mit meg mikor csatázott, az angol-német fegyverkezési verseny, a Jutlandi csata és a Lusitania megtorpedózása meg nem kötelező kisbetűs rész volt...
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Tamás » 2014.10.03. 09:17

Szia, a Bumažnoje Modelirovanie, nemrég kiadta a Mikasát, és én ise ljátszadoztam az otlettel, hogy megvegyem.

http://www.papierovy-modelar.sk/lode/bum157mikasa

Az o oldaluk most nem akar bejonni, de biztosan meg tudod szerezni Magyarországon is. Érdekelne engem is ennek az építése. Ezek a pre dreadnought hajók nekem is nagyon tetszenek. A Korejecet már megvettem, és gondolkodom a Varjagon is, bár nem tudom mikor fogom megépíteni.
Ha van idod, írhatsz pár sort az orosz-japán csatákról is, Csuzima, Port Artur stb. Szívesen elolvasnám.
Avatar
Tamás
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 490
Csatlakozott: 2013.07.21. 09:27
Tartózkodási hely: Szlovákia

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.03. 14:38

Köszi, majd lehet, hogy a Mikasa is sorra kerül egyszer, de összeszámolni sem merem mennyi várakozik még a fiókban.

Nos, hol is kezdjem.
Az Orosz-Japán háború megértéséhez szükségszerű, leírni, hogyan is jutottak el a háborúig a felek. Ám mindenekelőtt vissza kell forgatni az idő kerekét egészen 1852-ig.
Ekkor lépett a japán trónra Meiji Császár. Japánban a Tokugawa Sógunátus uralkodott, hatalmát a feudális urakon, a Daimyokon keresztül gyakorolta, japán mintegy 250 többé kevésbé önálló uradalomból állt. Így volt ez évszázadok óta, a császár hatalma névleges volt, az igazi úr a hadseregek felett teljhatalommal bíró Shogun volt. Az első nyugati látogatók a 16. században a spanyolok és a hollandok voltak, de Japán más volt, mint sok kis ország, melyeket gyarmatosíthattak, már akkor évszázadok óta belharcok dúltak, a Daimyok egymással harcoltak a Shogunátus megszerzéséért, ám a külső fenyegetés mindig egységbe kovácsolta őket, így egy külső ellenségnek szembe kellett volna néznie a szamuráj hadseregek évszázadok alatt tökéletesre kovácsolódott és folyamatosan edzésben lévő katonáival.
Japán leginkább elzárkózott a nyugati hatalmaktól, de azok nem is nagyon foglalkoztak velük, túl erősek voltak, hogy gyarmatosítsák őket, de elvoltak a saját szigeteiken.

Meiji Császárt az uralkodása elején érte egy nagyon fontos hatás, 1953-ban egy amerikai flottakötelék érkezett Matthew Calbraith Perry parancsnoksága alatt. Meijit lenyűgözte a modern nyugati haditengerészet és hadsereg, a nyugati civilizáció, melyet összehasonlíthatott a saját feudális, lényegében középkori és évszázadokkal elmaradott szigetországával.

A fiatal császár úgy döntött, hogy nem elégszik meg a császárok évszázados másodlagos helyzetével és a modern nyugat vívmányait rohamléptekben átvéve felülkerekedett a Shogun hatalmán.
Hivatalosan kijelentette, hogy megfosztja a Shogunt, Tokugawa Yoshinobut hatalmától és évszázadok után ismét a Császár uralkodik Japán felett, ezt pedig 1968 január 27.-én a Toba-Fushimi csatában megerősítette, amikor az 5000 fős császári hadsereg szétverte a Shogun 15000 fős hadseregét. Sikerült megakadályoznia azt is, hogy a korábbi Shogun elszakítsa Ezo-t, a 1868 december 4 és 1869 junius 27 között vívott Hakodatei csatában végleg legyőzte Tokugawákat. A nyugat annyiban avatkozott bele ebbe a polgárháborúba, hogy míg az amerikaiak és az angolok a császárt, addig a franciák az Ezo köztársaságot segítették fegyverrel és kiképzéssel.

Meiji uralma alatt japán hihetetlen léptékben fejlődött, kevesebb, mint fél évszázad alatt vállt középkori feudalizmusból modern, iparosodott társadalommá, ám minden további nyugati befolyást leráztak magukról, valamint megtartották a gyökereiket is, a szamurájok zubbonyt húztak a katana mellé pedig modern revolverekt tűztek az övükbe, a zengőíjjat a szögre akasztották, helyette modern huzagolt puskákat akasztottak a vállukra.

A Meiji megértette, hogy csak akkor lehet Japán igazi birodalom, ha rendelkezik önálló és modern haditengerészettel, eleinte innen onnan vásároltak kimustrált hadihajókat, később beindult a saját hajógyártásuk, de csupán kisebb hajókat, korvetteket és ágyúnaszádokat építettek, viszont a folyamatosan növekedő ipar elegendő forráshoz juttatta Japánt, hogy modern páncélos hadihajókat gyártassanak.
Ezek közül az elsők a Matsushima osztályú páncélos cirkálók voltak, az első kettőt, a Matushimát és az Itsukushimát a francia Société Nouvelle des Forges et Chantiers de la Méditerranée gyártotta, a harmadikat a Hashidatét már a Yokosuka Tengerészeti Arzenál, Japán első nagy hajók gyártására is alkalmas hajógyára.

A három cirkáló igen fura szerzet volt: a 4300 tonnás, 91,8 méter hosszú hajókat két propeller hajtotta, melyek erejét hat bojler és összesen 5400 lóerejű dugattyús gőzgépek adták, maximális sebességük 16,5 csomó, páncélzatuk 50mm a fedélzeten és 300 mm a lövegpajzsoknál, fegyverzetüket egy az orrban, barbettában elhelyezett 13 inches (320mm-es) "Canet ágyú", 12 db 4,7 inches (120mm-es) löveg, 11 db 6-3 fontos Hotchkiss löveg és 4 db 14 inches (356mm-es) torpedóvető alkotta.

További modern cirkálókat vásároltak, az angoloktól, illetve egy szintén angol építésűt Chiléből. A Japán Birodalmi Haditengerészet ( Dai-Nippon Teikoku Kaigun) egyre erősödött.

Mindeközben a térségben addig uralkodó Csing-Dinasztia vezette Kína meggyengült. Az angolokkal vívott ópium háborúk, valamint a Vietnám feletti uralomért a franciákkal vívott 1884-1885-ös háború hatására Kína ereje megroggyant.

Annyira, hogy Japán elérkezettnek látta az időt, hogy előtérbe lépjen és kiterjessze hatalmát a szomszédos Korea felett.
1894-ben Koreában kitört a "Tonghak" lázadás, és a Koreai király, Gojong, kínát hívta segítségül. AZ események hatására, a Koreai Japán érdekeltségek védelmében Meiji négy cirkálót és mintegy 4500 katonát küldött Koreába.
A japánok kihasználva a felkelést és a fejetlenséget benyomultak Szöulba, elfogták a koreai királyt, leváltották és báb-királyt ültettek a helyére, majd 1894 július 23.-án kiutasíttatták az előző király által behívott, kínai Beiyang hadsereget.

A kínaiaknak viszont nem akaródzott elmenni, 1894 augusztus 1.-én kitört az első Kínai-Japán háború.
Az erőviszonyok többé kevésbé kiegyenlítettek voltak, bár a szárazföldön a japánok kétszeres számbeli fölényben voltak, a tengeren kiegyenlített volt a helyzet.

Japán teljes tengeri haderejét felvonultatta, Sukeyuki Ito Admirális vezetésével:
Kilenc védett cirkáló, a Matsushima (Zászlóshajó), Itsukushima, Hashidate, Naniwa, Takachiho, Yaeyama, Akitsushima, Yoshino, valamint a háború kitörése után szolgálatba állított Izumi
További kisebb egységek: a Chiyoda cirkáló, két páncélos korvett a Hiei és a Kongó, valamint az öreg Ironclad, a Fusó.
A hajók maguk csupán az érem egyik fele volt. Meiji Japán Birodalmi Haditengerészete, az angol Királyi Haditengerészet mintájára épült fel, a tisztek többsége beleértve Ito Admirálist Angliában, a RN Akadémián tanult, a hajók legénysége jól képzett és felkészült volt.

Kína Beiyang flottáját Ding Ruchang vezette, aki eredetileg lovassági tiszt volt.
A flotta két Ironclad csatahajóból a Dingyuanból (Zászlóshajó), és a Zhenyuanból, a King Yuen, és Lai Yuen páncélos cirkálóból, továbbá a Chih Yuen, és a Ching Yuen védett cirkálóból, négy cirkálóból melyek Tsi Yuen, Kuang Ping, Chaoyong, és a Yangwei, valamint a Pingyuan partvédő páncélosból és a Kwan Chia korvettből állt.
Bár a harcerejük elméletben nagyobb volt, mint a japánoké, viszont a hajók műszaki állapota rossz, a legénység felkészültsége pedig átlag alatti volt.

Több kisebb összezördülés után a háborút a Yalu folyói csata döntötte el, a Koreai Öbölben.
1894 szeptember 17.-én a két flotta döntő tengeri ütközetet vívott.
Ding Admirális hajói déli irányban vonultak fel, középen a legerősebb hajók, míg a vonal végein a régebbi, öregedő cirkálók voltak, a Japán flotta kelet felől közelített, élen egy független, "repülő" kötelékkel, amely a leggyorsabb hajókból állt, melyek a Yoshino, Takachiho, Akitsushima és a Naniwa voltak. Ito parancsára a független kötelék balra húzódott, és tűz alá vette a kínai vonal végét, miközben a fő erő elvonult a kínai vonal orra előtt, a japánok megpróbálták harapófogóba fogni a kínaiak leggyengébb egységeit. Ding legerősebb hajói viszont nem tudtak tüzelni, mivel a kisebb cirkálók útban voltak.
A manőver azonban nem sikerült, mivel a csatához utólag csatlakozó a folyó felől érkező négy kínai cirkáló elvágta a japán gyors cirkálók útját. Ezek egy U forduló után a japán vonal végéhez, a lassabb hajókhoz csatlakoztak.
Közben a japán főerő párhuzamosra fordult, és elkezdték módszeresen szétlőni a gyengébb kínai hajókat, mire a kínaiak erősebb hajói végre elkezdhették a tüzelést, a vonal élén haladó cirkálóik, melyeket a legerősebb japán hajók tartottak folyamatos tűz alatt, súlyos sérüléseket szenvedtek.
A jobb kiképzés és a jobban karbantartott felszerelés megtette a hatását.

Öt kínai hajó süllyedt el, további három hajó súlyosan megsérült, 850 ember halt meg és 500 megsebesült. A japán flotta négy hajója sérült meg, mintegy 280-an meghaltak és 200-an megsebesültek.
A kínaiak visszavonultak Lüshunkouba.

A kínaiak a csata előtt partra tettek 4500 katonát, de elvesztették az uralmat a tenger felett, ezzel megpecsételték a háború kimenetelét.
Később egy újabb konfrontációt kerülve a Kínai erők visszavonultak Weihaiweibe, ahol végül a japánok bekerítették őket, és kombinált szárazföldi és tengeri erőkkel a teljes kínai flottát megsemmisítették, 1895 január 20. és február 12-e között.

A Kínai-Japán háborút a Shimonoseki-i egyezmény zárta le 1895 április 17.-én. Kína elismerte Korea függetlenségét (Melyet valójában Japán báb-király kormányzott) és átadta a Sárga Tengerbe nyúló Liaotong (Iaothung(?)) félszigetet Japánnak. Illetve megkapták a Taiwan feletti ellenőrzést is.

Európa, elsősorban Oroszország sanda szemmel nézte a Japán sikereket, mivel megszerezték a Liaotong félszigetet, ezzel együtt Port Arthur (ma Lüshun) is Japán kézre került.

Az oroszok rábeszélték a franciákat és a németeket, hogy avatkozzanak közbe, flottáik felvonultatása mellett diplomáciai nyomást gyakoroltak Japánra, mire Japán kénytelen volt feladni újonnan szerzett területeit.

Fura módon az oroszok aratták le a japánok eredményeit, megszerezték a Liaotung félsziget, vele Port Arthur és kis diplomáciai trükkel a Korea feletti befolyást is.

Japán akkor még nem volt elég erős, hogy szembeszálljon a hármas intervencióval és ellent tudjon mondani az Orosz-Francia-Német szövetségnek.
De eszük ágában nem volt annyiban hagyni a dolgot, mivel a nyugati hatalmak kárpótlásul szép kis summát ajánlottak fel nekik, abból folytatták a flottájuk építését és vártak, egy megfelelő pillanatra...
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.06. 13:19

Tehát, véget ért a Kínai-Japán háború, japán győzött, mégsem tarthatta meg a területeket, amiket megszerzett.

A Hármas intervenció eredményeképpen a japán erők hazakullogtak, 1897-ben pedig a felvonuló orosz flotta "meggyőzte" Kínát, hogy átadják nekik Port Arthur kikötőjét, cserében az oroszok beszállnak a Liaotong félsziget infrastruktúrájának fejlesztésébe, egy kis vasútépítéssel, egyúttal a németek is megszerezték Csingtao kikötőjét, ahol tengerészeti bázis építésébe kezdtek.
Csak hogy teljes legyen a kép, ezek után az oroszok Koreában is üzleti érdekeltségeket szereztek, megszerezvén a bányászati és erdészeti jogokat.

A oroszok leginkább stratégiai érdekből cselekedtek. A környéken egyetlen orosz támaszpont volt ezt megelőzően, a Transz-Szibériai Vasútvonal, akkor még csak tervezett végpontja, Vlagyivosztok.
Azonban Vlagyivosztok, csupán nyáron volt hajózható, így az oroszok folyamatosan keresték, hogy hol is létesíthetnének egy meleg vízű kikötőt a csendes óceánon. Port Arthur pedig kapóra jött, mivel minden szempontból megfelelt, valójában a vasútvonalat is azért építették, hogy összekössék a Transz-Szibériai vonalat Port Arthurral.
Ha a teljes infrastruktúra megépül, az oroszok szabadon szállíthatnak katonákat Oroszország szívéből egészen Port Arthurig.

Ez a fricska, csak tovább szította a korábban megszégyenített japánok haragját.

Meiji, hogy hasonló szégyenletes visszavonulásra többé ne kényszerüljön, újabb tengerészeti modernizációba kezdett, és hozzáláttak a 6-6 programhoz, melynek lényege, hogy a flottát hat páncélos csatahajóval és ugyanannyi modern páncélos cirkálóval egészítik ki, a hozzá tartozó kísérőhajókkal együtt.

Közben kitört a Boxer lázadás Kínában. A segítségül siető nemzetközi erőnek része volt mint Japán, mint Oroszország, de ezen ürügyön az oroszok újabb csapatokkal erősítették meg a már jelen lévő csapataikat, mintegy 170 ezer orosz katonát vezényeltek a Liaotong félszigetre.
Így a Japán Orosz konfliktus nem hogy nem csillapodott, a Japánokat egyre inkább zavarta az erős orosz jelenlét.

Mivel japán még mindig nem rendelkezett igazán fejlett hadihajó építő kapacitással, a hajókat külföldről, leginkább az angoloktól szerezték be, de rendelkeztek francia, olasz, német és amerikai építésű hajókkal is Persze maximálisan kihasználták a saját gyártókapacitásukat, számos cirkálót, rombolót és torpedónaszádot építettek.
A Japán Birodalmi Haditengerészet legénységi létszáma 1895-től 1904-ig 15000-ről 40000-re nőtt, összesen 110 hajóval rendelkeztek:
6 pre Dreadnought csatahajó, mind angol gyártmányú, köztük a Mikasa, amely az angol Majestic osztállyal volt azonos, és a kor legerősebb hajói között tartották számon.
8 páncélos cirkáló, melyből 4 angol, 2 olasz, egy német és egy francia építésű.
9 cirkáló, melyek közül 2 angol, 2 amerikai és 5 japán építésű volt.
24 romboló, melyből 16 angol, 8 pedig japán építésű.
63 torpedónaszád, melyből 26 német, 17 francia, 10 angol és 10 japán építésű.

Voltak kísérletek, hogy a konfliktust diplomáciai úton megoldják, de az oroszok, nem akartak megegyezni, sokat váratták a japánokat, ez tovább növelte a feszültséget. Egyesek szerint II. Miklós Cár szándékosan egy háború felé terelte a dolgot, hogy feltüzelje az orosz nacionalizmust és patriotizmust, hogy ezzel megerősítse ingatag hatalmát.

Nos, ha valóban ez volt II. Miklós célja, azt elérte. 1904 február 6.-án Japán kiutasította az orosz nagykövetet és megszakította a diplomáciai kapcsolatokat.

Két nappal később, a Japán Birodalmi Haditengerészet flottája felvonult Port Arthur mellett, Togo Admirális vezetésével és mintegy hat órával a hivatalos hadüzenet elküldése előtt támadást intézett a kikötőben állomásozó Orosz Csendes-Óceáni Flotta egységei ellen. (Úgy tűnik a Japánoknak nem megy annyira a hadüzenet és a támadás sorrendjének betartása...)

A Port Arthuri csata, 1904 február 8-9 éjjelén kezdődött, egy meglepetésszerű támadással, viszont csupán a része volt egy átfogó Japán támadásnak.
A Japán flotta zöme Port Arthurnál csapott le, egy kisebb kötelék pedig a Chemulpo-öbölnél.

Az erők Port Arthurnál:
Japán oldalon, Togo Heihachiró vezetésével: 6 csatahajó: A Mikasa(Zászlóshajó) Hatsuse, Shikishima, Asahi, Fuji, valamint a Yashima. 9 páncélos cirkáló, az Iwate, Azuma, Izumo, Yakumo, és a Tokiwa, a csatahajók mellett a második divízióban, valamint tartalékban a harmadik divízióban Kasagi, Chitose, Takasago, és a Yoshino, a kapitális hajókat 15 romboló és 20 torpedó naszád kísérte.
Orosz oldalon, Oskar Victorovich Stark vezetésével: 7 csatahajó a Petropavlovsk(Zászlóshajó), Sevastopol, Peresvet, Pobeda, Poltava, Tsesarevich, és a Retvizan. Egy páncélos cirkáló a Bayan és 5 védett cirkáló a Pallada, Diana, Askold, Novik, és a Boyarin. (A jelen lévő orosz rombolók és torpedónaszádok pontos számát nem ismerem)

A Chemulpo-öbölnél:
Japán erők, Uryu Sotokichi ellentengernagy vezetésével: Egy páncélos cirkáló, az Asama, 5 védett cirkáló a Chiyoda, Takachiho, Naniwa, Niitaka és az Akashi, továbá 8 torpedónaszád.
Orosz erők, Vsevolod Rudnev kapitány vezetésével: Egy védett cirkáló a Varyag és az öregecske ágyúnaszád, a Korietz.

A történtek időrendben:
1904 február 8, nagyjából 22:30-kor 10 Japán romboló indult, hogy az éj leple alatt meglepjék az oroszok legkívül horgonyzó hajóit és erős torpedótámadást intézzenek. Közben azonban egy orosz rombolókból álló járőr felfedezte őket, parancsuk értelmében az oroszok a kikötő felé fordultak, hogy jelentsék, az ellenséges jelenlétet.
Nem történt lövésváltás, azonban zavart keltett a japán kötelékben, melynek hatására két japán romboló összeütközött, a kötelék szétzilálódott, a két romboló lemaradt.
A japánok újrarendeződtek, de két csoportra oszlottak, nagyjából február 9.-én éjfél után az első négy romboló megközelítette a Port Arthur külső kikötőjében horgonyzó orosz hajókat, melyek a Tsesarevich és a Retvizan csatahajók és a kettejük között, középen horgonyzó Pallada védett cirkáló (Az Aurora testvérhajója) voltak.
Bár az orosz rombolók jelentették, hogy japán hajók tartózkodnak a körzetben a három hajón mégsem volt teljes készültség, a négy japán romboló torpedótámadást intézett, egy torpedó deréktájon eltalálta a Palladát, melynek kigyulladt a baloldali szénraktára és a beömlő víztől megdőlt, egy másik torpedó a Retvizant találta el, baloldalon elöl, a torpedókamrában, 20 négyzetméteres lyukat robbantva a csatahajó orrába.
A többi japán romboló nem volt ennyire szerencsés, szétszóródva és késve érkeztek, nem tudtak csoportban támadni és a korábbi támadás miatt a meglepetés sem segített már nekik, ennek ellenére a keresőreflektorok és tüzérségű tűz ellenére kilőtték torpedóikat, de sok torpedó beleakadt a torpedóhálókba, illetve célt tévesztett, mégis sikerült még egy találatot elérni, a Tsesarevich hátsó részén baloldalon. A csatahajóba sok víz ömlött be, 18 fokkal megdőlt, de ellenárasztással sikerült stabilizálni, viszont, ahogy elindult volna le is ült a fenékre.
Az utolsó torpedót a Japánok 2 óra körül lőtték ki, de addigra az oroszok már teljes készültségen voltak. A tíz romboló összesen 16 torpedót lőtt ki, de csupán három találatot értek el, a támadás nem volt teljes siker, azonban hónapokra harcképtelenné tette a két legerősebb orosz csatahajót Port Arthurnál, a Revitzan és a Tsesarevich súlyosan sérült, és a Pallada cirkáló is hosszas javításra szorult.

1904 reggelén Togo négy cirkálót küldött, hogy derítsék fel, mi volt az éjszakai támadás eredménye. Shigeto Dewa ellentengernagy jelentette, hogy 11-12 csatahajót és cirkálót lát, ebből három vagy négy sérült, megdőltek, esetleg megfeneklettek, további kisebb egységek a kikötő külső részén, rendezetlenül. 7000 méterre közelítettek, de az oroszok nem foglalkoztak velük.
Togo arra következtetett, hogy az éjszakai támadás teljes siker volt és megbénította az orosz flottát, ám valójában az oroszok éppenséggel csatára készülődtek.
Togo jobban szerette volna, hogy ha az oroszok kifutnak a kikötőből és a parti ütegek fedezetén kívül támadhatja meg őket, ám mivel a jelentés szerint mozgás és harcképtelenek úgy látta, hogy most lecsaphat és szétzúzhatja az oroszokat. Támadást vezényelt.

Eközben a Chemulpo öbölben, Uryu admirális ultimátumot intézett az ott horgonyzó orosz hajóknak. Mivel koreai felségvizeken voltak, és számos független nemzethez tartozó hajó is a kikötőben horgonyzott, így nem támadhatott csak úgy.
Az ultimátumban felszólította, az orosz hajókat, hogy hagyják el a kikötőt, védve ezzel a civil lakosságot, illetve a független hajókat, amennyiben ez nem történik meg, a független hajókat szólította fel, hogy távozzanak a helyszínről és ne avatkozzanak a csatába, amelyet 16:00-kor fog megkezdeni.
A helyszínen tartózkodó angol cirkáló az HMS Talbot, a francia Pascal cirkáló, az olasz Elba cirkáló, és a U.S. USS Vicksburg ágyúnaszád és a USS Pompey szánszállító. ez után megbeszélésre hívta a Varyag parancsnokát, aki úgy döntött, hogy megpróbálja átvágni magát.
11:20-kor a Varyag, nyomában a Korietz-el kifutott a nyílt víz felé, a Varyag hajónaplója szerint, a Pascal fedélzetén a francia tengerészek a korláton állva üdvözölték őket, hasonlóképpen az angolok a Talboton, miközben az olasz Elba fedélzetén az orosz himnuszt játszották a zenészek.
11:45-kor a Varyag bal oldali 152mm-es lövegeivel tüzet nyitott, melyre két perccel később az Asama 208mm-esei válaszoltak, majd az egész japán kötelék tüzet nyitott.
AZ első találatok egyike megsemmisítette az elülső távmérőt, további találatok harcképtelenné tették a lövegek zömét.
12:05-kor találat éri a Varyag kormányát, a gépekkel próbálnak kormányozni és kikerülni lőtávolból, 12:25-kor visszafordulnak a kikötő felé.
12:40-kor mivel a Varyag és a Korietz közelebb értek a semleges hadihajókhoz a japánok beszüntetik a tüzelést.

Mindkét orosz hajó súlyosan megsérült, rengeteg a sebesült(97) és a halott(33), mindkét hajó ég. 16:00-kor a Korietz legénysége úgy dönt elhagyják a hajót, és felrobbantják a lőszerraktárakat, veszélyesen közel a semleges hajókhoz, akik ekkor jeleznek Rudnev kapitánynak, hogy amennyiben a Varyaggal is hasonló terve lenne, inkább mellőzze a robbantást, így a fenékszelepeket nyitják ki, a Varyag 18:10-kor süllyed el.
A japánok nem jelentettek sérülést, sem veszteséget.

Közben Togo hajói megközelítették Port Arthur kikötőjét.
12 előtt a járőröző orosz cirkáló, a Boyarin látja meg először a közeledő japánokat, tüzet nyit, de túl messziről, hatástalanul. 12:00 után a japán flotta 5 mérföldre közelíti meg a kikötő bejáratát és tüzet nyitnak. A csatahajók fő 305mm-es lövegei, a partvédelmi ütegeket veszik tűz alá, a kisebb 208, 152mm-es lövegek az orosz hajókat lövik.
Bár a tüzérség egyik oldalon sincs a helyzet magaslatán, mégis sikerül a japánoknak megrongálni több orosz hajót. Találatot kap és súlyosabban megsérül a Novik, a Petropavlovsk, a Poltava, a Diana és az Askold.
Ám alig öt perccel a tüzelés megkezdése után egyértelművé válik, hogy az oroszok nem annyira harcképtelenek, mint Dewa jelentette, mivel az orosz csatahajók csatarendben elindulnak és viszonozzák a tüzet. A Mikasa hátsó hídját telitalálat éri.

Togo nem akar a harcra kész orosz csatahajókkal és a partvédelmi ütegekkel komolyabb lövöldözésbe bonyolódni, így 12:20-kor megfordítja hajóit és elvonul a csapdából.
Bár a csatában egyik oldal sem veszít hajókat, és a veszteségek sem túl nagyok, valamint Togo kénytelen elvonulni, azért mégis az oroszok járnak rosszabbul. Hét hajójuk sérül meg súlyosan, 150 halottjuk van, míg a japánok csak kisebb sérüléseket szenvednek, és 90 embert veszítenek.

Azonban közel van a Japán támaszpont, Sasebo, ahol komoly hajójavító és szárazdokk van, a javítások nem okoznak gondot. Port Arthur viszont még messze nem áll készen, a védelme nem annyira jó, mint lehetne, a félkész javítóműhelyek és szárazdokkok, csak korlátozott kapacitással rendelkeznek.

Mivel a hivatalos hadüzenetet, bár a japánok február 9.-én elküldik, az oroszok csak 10.-én kapják kézhez sokszor hasonlítják a Port Arthuri és a Chemulpo öbölbeli támadást Pearl Harbourhoz.

Mivel a támadás, bár megtépázta az oroszokat, a várt átütő siker elmaradt, így a Japán flotta inkább bezárta az oroszokat saját kikötőjükbe, február 11.-én a japánok megkezdték Port Arthur blokádját és elaknásították a környező vizeket. Majd február 14.-én megpróbálták teherhajók elsüllyesztésével végképp hajózhatatlanná tenni a kikötő bejáratát, amit a még mindig zátonyon veszteglő Revitzan akadályozott meg.

A háború elkezdődött, és egyelőre egyik félnek sem sikerült céljait elérni, ám Togo tudta, hogy csupán idő kérdése és az oroszok meg fognak próbálni kitörni a gyűrűből, eljutni Vagyivosztokba. Így folytatta a blokádot és várt.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.09. 14:27

Ott tartottam, hogy a tervezettnél sokkal kevésbé sikeres Port Arthuri Csata után, Togo megkezdte a kikötő blokádját.
A csatában több orosz hajó súlyosan megsérült, illetve a Chemulpo öbölbeli két hajó is elveszett, így II. Miklós Cár egyáltalán nem volt elégedett. Főleg, hogy a japán sikerekhez nagyban hozzájárult az, hogy amíg a Japán kötelék megtámadta a kikötő külső részén horgonyzó három hajót, az orosz parancsnok, Oskar Victorovich Stark éppen a Petropavlovsk fedélzetén ünnepelte a felesége születésnapját és a lövéseket a tűzijáték részének hitte.
II. Miklós vissza is hívta Stark admirálist és helyette Stepan Makarov helyettes tengernagyot nevezte ki az Orosz Csendes Óceáni Flotta élére, aki március 8.-án érkezett meg Port Arthurba, a javítások mellett ez volt az orosz flotta tétlenségének az oka.

Makarov érkezése javított az orosz morálon, két nappal később az éppen kijavított Askold védett cirkálóra felhúzva a tengernagyi zászlót és ellentámadásba indult, bár nem volt túl sikeres, az oroszok két rombolót veszítettek.
Március 22.-én az orosz flotta megint megtámadta az éppen akkor blokádszolgálatot letejesítő Fuji és Yashima csatahajókat, a Fuji megsérült és kénytelen volt visszavonulni Saseboba.
Az orosz flotta egyre aktívabbá vállt és egyre tapasztaltabb lett, így Togo március 27.-én ismét megkísérelte teherhajókkal blokkolni a kikötőt, de túl mély vízben süllyedtek el, így igazán nem értek el vele semmit.

A következő akció április 13.-án volt. Miután kiküldött egy romboló köteléket felderíteni, Makarov, immáron már a Petropavlovsk fedélzetén, a Poltava, Sevastopol, Pobeda, és a Peresvet csatahajókkal, valamint az Askold, Diana, és a Novik cirkálókkal utánuk indult.
A japán flotta teljes készültségben várta őket, így Makarov kénytelen volt visszavonulni a partvédő ütegek fedezékébe, közben azonban áthaladt egy területen, ahol a japánok nemrég aknákat helyeztek ki.
A Petropavlovsk aknára futott, pontosabban háromra. A csatahajó lőszerraktára felrobbant, a hajó kettétört és két perc alatt elsüllyedt, 635 emberrel, köztük Stepan Osipovich Makarov Tengernaggyal a fedélzetén.
Fél órával később egy másik orosz csatahajó, a Pobeda is aknára futott, súlyosan megsérült, de nem süllyedt el.
Másnap Togo, Makarov halálhíre hallatán utasította a japán flottát, hogy eresszék félárbocra a lobogóikat, halott ellenfelének tiszteletére.

Makarov helyére Nikolai Skrydlov tengernagyot nevezték ki, azonban ő képtelen volt a blokád miatt eljutni Port Arthurba, e helyett Vlagyivosztokba ment, ahol még volt egy szabad orosz cirkálókötelék.

Május 3.-án Togó még egyszer utóljára megpróbálta teherhajók elsüllyeztésével blokkolni Port Arthur bejáratát, ez ismét sikertelennek bizonyult, de mivel Makarov utódai nem kezdeményeztek, a kikötő továbbra is blokád alatt volt, viszont az oroszok is kiküldözgették saját aknarakóikat, végül ezek is szedték áldozataikat.
Május 15.-én két japán csatahajó, a 12,320-tonnás Yashima és a 15,300-tonnás Hatsuse is orosz aknamezőre keveredett. Mindkét hajó, a japán csatahajók kétharmada elsüllyedt, ez volt a háború folyamán a legsúlyosabb japán veszteség.

Ezt követően Június elején a Vlagyivosztokban addig meghúzódó cirkálókötelék, amely három páncélos cirkálóból, a Rossia, Rurik, és a Gromoboi nevű hajókból állt, elindult a Csuzimai szoros irányába, hogy megpróbáljanak eljutni a kitörni készülő orosz flotta többi részéhez, valamint, hogy zaklassák a japán teherforgalmat.

Június 15.-én végül szerencséjük volt. Három fegyvertelen japán teherhajóba botlottak, ezek: a Hitachi Maru, Sado Maru valamint a közelben elhaladó Izumi Maru kórházhajó, az első kettő éppen csapatokat, ellátmányt és nehézfegyvereket szállított, a Port Arthurt ostromló3. Japán Hadsereghez.
Bár a közelben több japán cirkáló is járőrözött, az orosz hajók mégis észrevétlenül meg tudták közelíteni a teherhajókat.
Az Izumi Maru megállt az utána eredő Gromoboi felszólítására, a sebesültek és a legénység elhagyták a hajót, melyet az orosz cirkáló ezután elsüllyesztett.
A Sado Marut a Rourik szólította fel megadásra, és bár adtak negyven perc gondolkodási időt, a távolban láthatóvá vállt néhány japán hadihajó, melyek járőröztek, így nem várták meg a negyven perc leteltét és két torpedót lőttek ki, 229 ember meghalt a teherhajó fedélzetén, ami egyébként nem süllyedt el, 30 óra sodródás után partra futott.
A Hitachi Marut megint a Gromoboi értre utol, a teherhajó semmi jelét nem mutatta a megadásnak, így az oroszok tüzet nyitottak, a teherhajó felrobbant, a fedélzetén tartózkodó 1238 főből mindössze 152-en élték túl.
Ezt követően a három orosz cirkáló kereket oldott, túl sok japán hajó volt a térségben, hogy megkíséreljenek eljutni Prot Arthurig.

Az oroszok mozgolódni kezdtek Port Arthurnál, volt egy tétova és sikertelen kitörési kísérlet június 23.-án, majd augusztus 10.-én ismét megkísérelték a kitörést, ezt ma úgy nevezzük: a Sárga Tengeri Csata.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.10. 11:42

Mielőtt részleteiben tárgyalnám a Sárga Tengeri Csatát, érdemes beszélni a jelentőségéről.

Emlékezzünk vissza, hogy mindössze 38 évvel korábban, 1866-ban volt a Lissai Csata, az osztrák és az olasz flották között, amely az első flotta szintű ütközet volt, melyben páncélozott hadihajók is részt vettek, de még jó-néhány vitorlás, segédgőzhajtású, fa hadihajó kíséretében.
1904-re, vagyis kevesebb, mint négy évtizeddel később a fa hadihajók teljesen eltűntek, de az utolsó még vitorlával is felszerelt páncélos hajók is legfeljebb már csak alárendeltebb feladatokat láttak el.
Nem számítva az alig több, mint húsz percig tartó Port Arthuri Csatát, a Sárga Tengeri Csata volt az első flottaszintű ütközet, ahol kizárólag acéltestű, gőzhajtású, páncélozott hadihajók vettek részt, a hajókon lövegtornyokba, kazamatákba vagy barbettákba helyezett, nagy kaliberű huzagolt lövegek voltak, emlékezzünk, hogy Lissánál még zömében elöltöltős, huzagolatlan ágyúkból tüzeltek, a hajókon optikai távmérők, központi tűzvezérlés és szikratávírók voltak.
'1904 augusztus 10.-ig csupán elmélet volt, arról, hogyan is néz ki, kellene kinéznie egy ilyen ütközetnek, a japán és az orosz flotta próbálta ki az elméletet gyakorlatban. A tengerészeti hadviselés rengeteget fejlődött és valójában senki nem tudta, valójában mire képesek a páncélos hadihajók.

Port Arthur ostromzár alatt volt, a tengeren Togo japán flottája, a szárazföldön a 3. Japán Hadsereg szorongatta. II. Miklós a Transz-Szibériai vasútvonalon tervezett erősítést küldeni, illetve a Balti Flottát akarta erősítésképpen átvezényelni, hogy kiszabadítsa a Csendes Óceáni Flottát.
Nikolai Skrydlov tengernagy távollétében a Port Arthurban állomásozó kötelék parancsnokságát ideiglenesen Wilgelm Karlovich Vitgeft Admirális vette át, ő leginkább a biztonságos megoldást részesítette előnyben, be akarta várni a Balti Flottát, mivel akkor abszolút túlerővel könnyedén legyőzhetnék Togo japán flottáját. Port Arthur és a Liaotong Félsziget helytartója Yevgeni Ivanovich Alekseyev, aki maga is korábban admirálisként szolgált a cári haditengerészetnél, inkább az agresszívabb megoldást sürgette, ugyanis, ha sikerül a Port Arthuri és a Vlagyivosztoki kötelékeket egyesíteni, akkor az orosz flottának már elegendő ereje lett volna, a japán flotta legyőzéséhez.
Mivel a Port Arthur környéki aknaháborúban, bár elveszett egy orosz csatahajó, azonban két japán csatahajó is elsüllyedt, ezzel az oroszoknak 6:4 arányban több csatahajója volt, igaz jóval kevesebb cirkáló kíséretében, II. Miklós úgy döntött, hogy a helytartó javaslatát részesíti előnyben és parancsot adott, hogy a hajók törjenek ki a blokádból.

1904 augusztus 10.-én, reggel 6:15-kor Vitgeft Admirális felhúzatta a tengernagyi lobogót a Tsesarevich főárbocára, az orosz hajók 9:55-kor, csatarendben elhagyták a kikötő kijáratát:
6 csatahajó, a Tsesarevich(zászlóshajó) vezetésével a Retvizan, Pobeda, Peresvet, Sevastopol, és a Poltava, 4 védett cirkáló, a Askold, Diana, Novik, valamint a Pallada, továbbá 14 romboló kíséretében.
A hajók először, mintegy elterelő hadműveletként délnyugat felé indultak, csak később fordultak délkeleti irányba.

Togo Admirális készenlétben volt, jelentették neki, hogy az oroszok mozgolódnak, mivel az egyetlen logikus lépés az oroszok részéről az lett volna, hogy Valgyivosztok felé indulnak, a délnyugati irány először megzavarta, így megosztotta erőit.
Az első divízió, melyet maga Togo vezetett, 4 csatahajóból Mikasa(zászlóshajó), Asahi, Fuji, és a Shikishima, valamint két páncélos cirkálóból, a Nisshin és a Kasuga, állt, középen volt.
A Vlagyivosztok felé vezető útvonalat 6 védett cirkáló, a Hashidate, Matsushima,Chinyen, Akashi, Suma, Akitsushima zárta el, keleten.
Dewa Admirális köteléke, négy védett cirkáló, a Yakumo, Kasagi, Chitose, valamint a Takasago dél felöl közelített.
A japán erőket 18 romboló és 40 torpedónaszád kísérte.

A csatahajók 12:25 körül pillantották meg egymást, Vitgeft hajói délkelet felé haladtak 13 csomóval, Togo hajói északkelet felől közelítettek 14 csomóval, nagyjából 18 kilométerre voltak egymástól.
Togo megkísérelte átvágni a T-t és az orosz kötelék elé akart kerülni.

13:00-kor Togo nyitott tüzet, mintegy 13 kilométerről, a 12 inches 305mm-es lövegeiből, az orosz hajók válaszoltak, de a nagy távolság miatt nem volt találat.
Togo elkalkulálta magát, rosszul mérték fel az ellenség sebességét, az orosz kötelék egy gyors bal fordulóval párhuzamos, de ellentétes irányba állt a japán kötelék mellé, Dewa Admirális délről érkező cirkálóinak ki kellett térnie Togo hajói elől.
Togo teljes fordulóra adott parancsot, a hajók ennek értelmében önállóan megfordulnak, így ugyan a hátul haladó páncélos cirkálók kerültek a vonal élére, de legalább párhuzamosra fordultak az orosz csatahajókkal.
A manőver folytatásaként a hátul haladó vezérhajó gyorsított, a többi pedig fokozatosan felsorakozott utána. (nem összekeverendő a német flotta Jutlandnál alkalmazott csatasor fordító "Gefechtskehrtwendung" parancsával, ahol az addigi utolsó hajó lesz a vezérhajó)

13:25-kor már újrarendeződve, de még mindig 13 kilométerről a japán hajók tüzelni kezdtek, az élen haladó Tsesarevich és Retvizan csatahajókra, az utóbbit 12-szer eltalálva. Az orosz hajók viszonozták a tüzet, a Tsesarevich két 305mm-es gránátja eltalálta a Mikasa távírószobáját, nagyban hátráltatva Togot, mivel ez után már csupán zászlójelekkel tudott kommunikálni a kötelékkel.
A két csatasor elkezdte csökkenteni a távolságot, folyamatosan sortüzekkel bombázva egymást, 14:05-re 5,5 kilométerre csökkentették a távolságot, így már a kisebb 203 és 155mm-es lövegek is szóhoz jutottak.
Togo élen haladó hajója, a Mikasa kezdte érezni a törődést, sok találatot kapott, Togo, távíró híján zászlókkal jelzett a cirkálóknak, hogy ütközzenek meg az orosz csatasorral, és tehermentesítsék.
A japán cirkálók megközelítették az orosz csatahajókat, de azok 305mm-es tüze hamar távolodásra kényszerítette őket, ezután Vitgeft egy újabb bal fordulóval megint kicsusszant Togo csatasora mellől, Togo hajóit üldözésre kényszerítve.

14:45-re a japán hajók utolérték a hátul haladó orosz csatahajót, a Poltavat. A Poltava motorhibája miatt nehezen tudta tartani a kötelék 14 csomós sebességét és kezdett leszakadni. Az élen haladó Japán csatahajók, a Mikasa és az Asahi keményen ágyúzták az orosz hajót, jó néhány találatot értek el, ám a második orosz kötelék parancsnoka, Ukhtomsky Admirális a Peresvet fedélzetén észlelte a Poltava szorult helyzetét és a Sevastopollal karöltve lassítottak, hogy segítsenek neki. A három csatahajó a Mikasára és az Asahira koncentrálta a tüzelést, és több találatot is elértek, a helyzet egyáltalán nem kedvezett a japánoknak.

Togo úgy döntött, hogy kihasználja hajói nagyobb végsebességét, elszakad az orosz kötelék hátuljától és teljes gőzzel felzárkózik az orosz csatasor elejéhez, 15:20-ra eltávolodtak és abbahagyták a tüzelést.
Ez után Dewa próbált akcióba lépni cirkálóival és megközelítette az orosz vonal végét, de az orosz csatahajók tüzet nyitottak és 15:40-kor egy 305mm-es lövedék eltalálta a Yakumot 13 kilométerről, jóval messzebbről, mint a japán cirkálók 203mm-es lövegeinek hatótávolsága, hamar meggyőzve Dewa Admirálist, hogy nincs semmi keresnivalója az orosz csatahajók közelében támogatás nélkül, így eltávolodott.

Az este már csupán három órányira volt, így Vitgeft remélte, hogy az éj leple alatt elszakadhat a japánoktól. Togo tisztában volt ezzel az eshetőséggel, így gyorsított és újból közelített, 17:35-re Togo hajói 5,5 kilométerre közelítették meg a nehézkesen haladó Poltavat, Dewa cirkálói is közeledtek. Togo parancsára minden hajó össztüzet zúdított a sérült csatahajóra, remélve, hogy az éjszaka előtt legalább egy orosz csatahajót elsüllyeszthetnek. Azonban a Poltava nem adta olcsón a bőrét, többször eltalálta a Mikasat, közben a több órás tüzelés után a túlmelegedő 305mm-esekebe töltött japán gyártmányú, egyébként igen hatékon, de hőre érzékeny "Shimose" gránátok kezdtek rakoncátlankodni és idő előtt, még a lövegcsőben felrobbantak, a Shikishima egyik lövege 17:45-kor felrobbant, az Asahi két lövegcsöve járt hasonlóan 18:10 és 18:30 között.

Eddigre a távolság a két csatasor között 4,8 kilométerre csökkent, a 152 és 203mm-es lövegek még mindig nem voltak eléggé hatékonyak.
A Poltava és a Peresvet, bár súlyosan sérültek voltak, még mindig az orosz csatasorral tudtak tartani, a japán cirkálók a Poltavat lőtték, hasonlóan a Shikishima és az Asahi, a Fuji a Pobedát és a Peresvetet lőtte, míg a Mikasa az orosz zászlóshajóval, a Tsesarevichel párbajozott. Egyetlen japán hajó sem lőtte a Retvizant és a Sevastopolt, a két csatahajó zavartalanul tüzelhetett a Mikasára.
A sötétedés már csupán fél órányira volt, az orosz ágyútűz látszólag egyre pontosabb volt, és a Mikasa lassan kezdett egy alaposan szétlyuggatott sajtra emlékeztetni és egyre kevésbé volt hadra fogható.
Togo úgy döntött, hogy nem löveti tovább a hajóját és jelzett az Asahinak, hgy vegye át a kötelék vezetését, a Mikasa kiállt az élről és a csatasor védelmébe húzódott.
A váltás szerencsés volt, alig 10 perccel az után, hogy az Asahi célpontot váltott és a Tsesarevichet kezdte lőni, 18:40-kor egy 305mm-es sorozat telibe találta az orosz zászlóshajó hídját, azonnal megölve Vitgeft admirálist és vezérkarát.

A Tsesarevich éppen egy bal fordulót hajtott végre, a kormánya beszorult, 12 fokkal megdőlt. A többi orosz hajó, fogalmuk sem lévén arról, hogy a vezérhajó nem csakhogy irányíthatatlan, de parancsnoka sincs, sőt a vezénylő admirális sincs többé, követték a fordulót, mikorra a Probeda a fordulóponthoz érkezett a Tsesarevich már több mint 180 fokban megfordult és a saját csatasora felé tartott, ütközőpályán.
Ukhtomsky Admirális, a Peresvet fedélzetén rájött, hogy a vezérhajó harcképtelen, megpróbálta átvenni a kötelék irányítását, azonban a távírója már neki sem működött, ráadásul az előárbocot is leszakította egy korábbi japán találat, így nem volt hova felhúzni a jelzőzászlókat. Ukhtomsky jobbján a hídra függesztette ki zászlójelzéseit, de csupán a Sevastopolról látták, más hajó nem is követte a Peresvet vezetését.

Ezzel egy időben Eduard Nikolayevich Schensnovich Kapitány, a Retvizan parancsnoka bátor akcióba kezdett, hogy megmentse az irányíthatatlanul sodródó vezérhajót, a Tsesarevichet és hajóját egyenesen a japán csatasor közepe felé kormányozta.
Bár a Revitzan orra, a sok vízvonal alatti találattól beömlő víz miatt mélyen merült, az összes fegyverből tüzelve, az elérhető legnagyobb sebességgel rohamozott a japán hajók felé.
A roham elérte a célját és Togo hajói a tüzüket a közeledő Revitzanra koncentrálták, a víz szinte forrt a hajó körül a sok becsapódástól.
A japánok kezdtek kifogyni a lőszerből, így Togo úgy döntött, hogy a cirkálók fedezőtüzében visszavonul, az utolsó sorozatuk még telibetalálta a rohamozó Revitzant, súlyosan megsebesítve Schensnovich Kapitányt, aki néhány nap múlva bele is halt sérüléseibe.
Az éj beállta és a Revitzan rohama viszont véget vetett a csatának és megmentette az orosz vezérhajót a pusztulástól.
A parancsnok és irányítás nélküli orosz flotta szétszóródott, több hajó elkóborolt, bár a flotta többsége vissza tudott térni Port Arthurba.

A csata tulajdonképpen döntetlennel végződött. Az oroszok el akartak jutni Vlagyivosztokba, ez nem sikerült, a Japánok elsődleges célja az orosz hajók megsemmisítése lett volna, vagy legalább, hogy megakadályozzák, hogy visszatérjenek Port Arthurba, ez sem sikerült.
Mindkét flottát alaposan megtépázta az órákig tartó csata, a két flotta összesen 7382 lövést adott le, ebből mintegy 125 talált, a találati arány 1,7%.
2 Japán csatahajó súlyosan, egy könnyebben megsérült, egy védett cirkáló könnyebben sérült, összesen 226 halott és sebesült volt japán oldalról.
1 orosz csatahajó súlyosan megsérült, másik 4 könnyebben, 340 halott és sebesült, a halottak között volt az orosz flotta parancsnoka, Wilgelm Karlovich Vitgeft Admirális.

Az irányítás nélkül maradt orosz flotta szétszóródott, és csak egy része ért vissza Port Arthurba. A súlyosan sérült Tsesarevich és három romboló Kiaochouba menekült, ahol a németek internálták, az Askold cirkáló és egy romboló Shanghaiba ment, ahol a kínaiak internálták, a Saigonba menekülő Diana cirkálót pedig a franciák.
A Novik cirkáló elsurrant a japánok mellett és megpróbált Vlagyivosztokba jutni, de augusztus 20.-án a Korsakovi csata után legénysége elsüllyesztette.

Bár taktikailag a csata döntetlen volt, stratégiailag mégis a japánok nyertek, a megmaradt orosz hajók többé nem futottak ki Port Arthurból, a japán flotta, bár több hajó súlyosan sérült, nem veszített harcerejéből és a javítások után minden hajójuk bevethető maradt.
Togo általában jó véleménnyel volt az orosz flotta teljesítményéről, és egyenlő ellenfélként tekintett rájuk, úgy fogalmazott, hogy pontosan tudták, hogyan kell manőverezni, a taktikájuk és a tüzérségük is kiváló volt, ha Vitgeft nem halt volna meg, a csata kimenetele is más lehetett volna.

A legfontosabb tanulságok, amik a csatából levonhatók, egyrészről az, hogy a páncélos csatahajók szerkezetileg és a páncélzat nszempontjából jól vizsgáztak, bár rengeteg találat érte őket, egy sem süllyedt el. Még szitává lyuggatva is képesek voltak tovább harcolni.

A másik tanulság a pontosság és a nehéztüzérség fontossága volt.
A csatahajókat úgy tervezték, hogy közelharcban, 5-6,5 kilométerről harcoljanak egymással, ahol már a 152mm-es másodlagos tüzérségnek is hatásosnak kellett volna lennie, azonban a kis kaliberű lövegek, bár hatékonyan elbontották és megrongálták a hajók felépítményét, az igazán súlyos, érzékeny találatokat a nagy kaliberű 305mm-es lövegek érték el, mivel a kisebb kaliberű lövedékek képtelenek voltak átszakítani a hajók vastag páncélzatát. Igen fontos volt a találati pontosság szempontjából, hogy az oroszok régebbi Liuzhol gyártmányú távmérői csupán 4000 méterig voltak igazán hatásosak, míg a japánok modernebb Barr & Stroud távmérői 6000 méterig.
A független megfigyelőket alaposan meglepte azonban, hogy a flották 13 kilométerről nyitottak tüzet egymásra, és nem csak tüzet nyitottak, hanem találtak is, mégpedig súlyos sérüléseket okozva.
Ezzel egyértelmű lett, hogy a nehézlövegek hatékony lőtávolsága a többszöröse annak, mint korábban gondolták, ezért fejleszteni kell a távmérőkön, míg a másodlagos fegyverek kevésbé fontosak, a kezdeményezés azé aki messzebbről képes találatokat elérni.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Tamás » 2014.10.14. 11:42

Koszonom a részletes leírást. Szeretem a cikkeidet, mert roviden osszefoglalva elmondod a lényeget, bár ez most egy kicsit terjedelmesebb. . De végul is nem csak egy csatától van szó. Van a neten sok minden de te osszefoglalod alli n 1.
Avatar
Tamás
Haladó fórumozó
Haladó fórumozó
 
Hozzászólások: 490
Csatlakozott: 2013.07.21. 09:27
Tartózkodási hely: Szlovákia

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.15. 09:52

Igazán nincs mit, a makettezés mellett ez az egyik hobbim.
Valóban terjedelmes és még nincs vége, a "főfogás" a Csuzimai Csata még hátra van.

Mielőtt azonban rátérnék erre az egész világot fenekestől felforgató csatára, van még néhány esemény, amiről fontos beszélni.
Alig négy nappal a Sárga Tengeri Csata után 1904 augusztus 14.-én volt az Ulsani Csata.
Korábban már említettem a három páncélos cirkálót, a Rossiát, Rurikot, és a Gromoboit, melyek Vlagyivosztokból indulva komoly károkat okoztak a japán katonai szállítóhajóknak, ám a viszonylag erős Port Arthuri orosz kötelék miatt a japánok csak nehezen tudtak elegendő hajót elkülöníteni, hogy hajkurásszák őket.
Mégis kénytelenek voltak nem kevés erőfeszítéssel felállítani egy elég erős köteléket, mivel az oroszok a Hitachi Maru incidens után több semleges nemzet hajóját elfogták és elsüllyesztették a japán felségvizeken.
Így Kamimura Hikonojō Admirális az Izumo, Azuma, Tokiwa és Iwate páncélos cirkálókkal és a Naniwa és a Takachiho védett cirkálókkal a nyomukba eredt.

Amikor Vitgeft parancsot kapott a kitörésre értesítette a cirkálókötelék parancsnokát, Karl Petrovich Jessent, hogy induljon el szemben, tervei szerint a két kötelék a Japán Tengeren találkozott volna.
A Cirkálók terv szerint el is indultak, és megérkeztek a megbeszélt térségbe, ám a Port Arthuri kötelék nem jutott át a japán flottán, így nem is értek oda, a cirkálók másnap reggelig vártak, mivel eszük ágában sem volt közelebb merészkedni a Csuzimai átjáróhoz, Busan fele indultak, Jessen megbeszélést tartott a hajók kapitányaival és úgy határoztak, visszatérnek Vlagyivosztokba.

Kamimura köteléke éppen a térségben járőrözött, augusztus 13-14 éjjelén anélkül, hogy bármelyik kötelék észrevette volna a másikat elhaladtak egymás mellett, másnap hajnalban, amikor Jessen cirkálói Vlagyivosztok felé indultak volna, a járőröző japánok is éppen hazafelé indultak. Ekkor látták meg egymást.

A helyzet a japánoknak kedvezett, a lehető legmesszebb voltak Vlagyivosztoktól, ráadásul Kamimura hajói az orosz kötelék és a távoli bázisuk között voltak.
5:20-kor, 7800 méterről a japánok nyitottak tüzet, az oroszok válaszoltak, Kamimura utasítása szerint a japánok a Rurikra, koncentrálták a tüzüket, mely a legöregebb és leggyengébb volt a három orosz cirkáló közül.
Pár perc alatt a Rurik több találatot kapott, tisztjeinek többsége meghalt vagy megsebesült, a fegyvereinek nagy része megsemmisült, de rengeteg találat ellenére még úszott.
A Japánok folytatták a tüzelést, ennek ellenére a Rurik fogyatkozó számú túlélői az utolsó még még működőképes lövegekkel folytatták a tüzelést, ám hamarosan egy telitalálat a hajó kevésbé páncélozott farrészén szétzúzta a kormánylapát vezérlését, így már csak a hajócsavarok fordulatának változtatásával tudták kormányozni a hajót, nagyban csökkentve a hajó sebességét.
Jessen másik két hajója visszafordult és próbált segíteni, de felmérve a hajó súlyos állapotát utasítást adott az önsüllyesztésre.

Valójában a Rurik hídján senki sem kapta meg az utasítást, mivel a tiszti kar nagyrészt halott volt, a szétroncsolt hídon senki sem volt a távírónál, és a zászlójelzéseket sem figyelték.
A Ruruik parancsnoka, a parancsnoki lánc egyébként 13. tagja Ivanov Alhadnagy, aki a lövegek mellett próbált helytállni lényegében ugyanarra az elhatározásra jutott, mint Jessen Admirális. Utasítást adott a fenékszelepek megnyitására, ám az utolsó percekig a fedélzeten maradt és folytatta a tüzelést a megmaradt lövegekből.
A Rurik legénységének utolsó percekig tartó, klasszikus hősiessége kivívta a japánok tiszteletét.

Jessen miután a Rurik elveszett teljes gőzzel Vlagyivosztok felé indult, Kamimura hajóinak meg kellett fordulnia, de a nyomukban voltak.
A csata folytatásában a felek folyamatosan lőtték egymást, de a japánok, mindössze egy csomóval tudtak gyorsabban haladni, és szénkészleteik is fogyóban voltak, a két kötelék folyamatosan lőtte egymást, mindkét orosz hajó közepesen sérült, de a japán hajók is kaptak néhány találatot.

Bár még mindig több órányi nappali fény volt és lényegében a nyílt tengeren voltak, távol Vlagyivosztoktól, Kamimura 11:15-kor mégis megszakította az üldözést.
Sok kritikát kapott ezért, azonban, mivel napok óta járőröztek, fogytán voltak a készleteik, egy orosz hajót elpusztítottak, másik kettőt megrongáltak és tudta, hogy Vlagyivosztok sincs még teljesen kész, a hajójavítóknak sok időbe telik majd a sérült hajók kijavítására. Az orosz hajók már nem lesznek bevethetők a téli fagy beállta előtt, vagyis tavaszig nem kell számolni a megmaradt két orosz cirkálóval. Tehát Kamimura a fő célját, hogy a kereskedelmi hajózást biztosítsa elérte, felesleges lett volna, a dicsőségért, hogy mindhárom orosz hajót elsüllyeszti saját hajóinak sérülését és embereinek életét kockáztatni.

Említettem korábban, a Sárga Tengeri csatából sikeresen elmenekülő orosz cirkálót, a Novikot. Az orosz hajó augusztus 20.-án Korsakov (Egy kis falu Sakhalin szigetén) mellett éppen szenet vételezett, amikor ráakadt a japán Tsushima cirkáló.
Rövid tűzpárbaj alakult ki, melyben mindkét hajó könnyebben megsérült. A Novik megpróbált, de nem tudott meglépni, mivel közben befutott még egy japán cirkáló, a Chitose.
A Novik legénysége úgy döntött, hogy elsüllyesztik a hajót.

II. Miklós a sikertelen augusztus 10.-i kitörési kísérlet után utasította a Balti Flottát, hogy induljon el és szabadítsa fel Port Arthurt az ostromzár alól.
A hosszú útra való felkészítés után Rozhestvensky Admirális vezetésével a Második Csendes-Óceáni Flotta, 1904 október 15.-én indult el 18000 tengeri mérföldre(33336 Km) lévő végzete felé.

Port Arthurt a Japánok teljesen körbezárták, a tengeren Togo flottája, a szárazföldön pedig a 3. Japán Hadsereg vette körül. Mintegy 150000 japán katona ostromolta az erődítményt, melyet mintegy 50000 orosz katona tartott.
Port Arthur ostrománál az első világháborút elővetítően megjelent az erős tüzérségi bombázás és a lövészárok-hadviselés. Komoly gondot okoztak a japánoknak az orosz flotta kikötőben állomásozó sérült de nem harcképtelen hajói, melyeken komoly tüzérség volt.
A japán túlerő dombról dombra, magaslatról magaslatra megszerezte a legjobb tüzérségi állásokat az erőd körül, az orosz flotta hajói ellen 280mm-es ostromtarackokat hozattak, melyek eredetileg a japán kikötők védelmét voltak hivatottak ellátni, ezek egyik első szállítmánya pusztult el a Hitachi Maru fedélzetén.
A magaslatok megszerzése után a nehéztüzérség végül felőrölte a hadihajókat, szisztematikusan elsüllyesztették az orosz hajókat, egyiket a másik után, végül decemberre már csupán a Sevastopol volt úszóképes.
Togo, több támadást is indított rombolókkal ellene, de 124 torpedótalálat és számtalan a nehéztüzérség által okozott sérülés ellenére az utolsó orosz csatahajó még mindig a felszínen volt. 1905 január 2.-án, amikor az ostromlott erőd parancsnoka Anatoly Mikhaylovich Stessel jelezte megadási szándékát, a Sevastopol parancsnoka, Nikolai Ottovich Essen Kapitány, hogy a hajó ne kerüljön japán kézre egyik oldalon kinyittatta a fenékszelepet. A sekély vízben így a hajó oldalára borulva süllyedt el, így lehetetlen volt, hogy a japánok kiemeljék az ostrom után.
A JApánok január 5.-én fogadták el a megadást.
Port Arthur megszerzése úgy 30000 japán katona életébe került, további 20000 megsebesült, az oroszok vesztesége 20-30000 halott, és eltűnt (Valószínűleg halott)
A japánok hagyták a civil lakosságot elvonulni, a fogságba esett orosz katonákat hadifogolytáborba zárták, az orosz tisztek választhattak, hogy a katonáikkal bevonulnak a hadifogolytáborokba, vagy a civilekkel tartanak.
Érdekes, hogy Port Arthur raktáraiban a japánok még hónapokra elegendő ellátmányt és élelmet találtak, Stessel később az orosz hadbíróság előtt azt mondta, hogy a flotta pusztulása után értelmetlen lett volna tovább tartani az ostromlott várost, 1907-ben halálra ítélték, de II Miklós végül kegyelmet adott neki és végigharcolta az első világháborút.

Néhány szóban Togo Heihachiró Admirálisról:
Korábban az angol Lord Nelsonhoz hasonlítottam, nem véletlen, Togo, a többi japán tengerésztiszthez hasonlóan valósággal istenítette Nelson Admirálist, és megszállottan tanulmányozták tengerészeti taktikáját, elsősorban a Trafalgari Csatát. Togo átvette azt a szemléletet, hogy nem legyőzni kell az ellenséget, hanem megsemmisíteni, illetve, hogy egy szokványosan nem nyerhető helyzetben nem szokványos megoldás vezethet a győzelemhez.
Togo ezt nem csak megértette, hanem sikeresen alkalmazta is, tisztjeit is ennek megfelelően válogatta.
Togo leghíresebb portréján, melyen a Mikasa hídján látható, a Csuzimai csatában, jól megfigyelhető Togo személyisége. Karddal az oldalán a híd feletti, nyílt felső tüzérségi megfigyelőállásból vezényelte a flottát a csatákban, mivel innen jobban átlátta a helyzetet, a fedélzeti lövegek kezelői nagyobb biztonságban voltak a lövegpajzsaik mögött. Ugyanezt várta el a tisztjeitől is. Togo az utolsó tengerésztiszt volt, aki karddal az oldalán, a nyílt fedélzetről, modern hadihajóknak parancsolt.

Végezetül egy kis kedvcsináló a következő leírásomhoz, ami a Csuzimai Csata lesz:
https://www.youtube.com/watch?v=KFfiNM2o-BM
Ez egy részlet a "Saka no Ue no Kumo" (Durva fordításban: Felhők a hegyek felett.) című TV sorozatból, a film főcímzenéjével, amely egy történelmi dráma, 13x90 percben, a Meiji korszakot mutatja be az Orosz-Japán háborúval bezárólag.
Jó a japánoknak, hogy ilyen sorozatokat nézhetnek, melyek mellett néhány prémium mozifilm is elbújhatna, míg mi választhatunk, hogy a Baráotk köztet vagy a Ha kell ha nem Bdapestet, esetleg a Gumisztárt vagy a Fixfaktort, esetleg valamelyik "csodás" argentin vagy török sorozatot nézzük... (Mondjuk én személy szerint inkább ezt a japán sorozatot nézem, ami kis kutatással megtalálható az online sorozatnéző oldalakon, igaz csak japánul, angol felirattal)
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2014.10.20. 12:22

A hosszadalmas előzmények után térjünk végre rá a Csuzimai Csatára.

Mint írtam, miután az orosz kitörési kísérlet, amely a Sárga Tengeri Csatába torkollott sikertelen volt, ami nagyban lecsökkentette a Port Arthuri orosz kötelék erejét és a szárazföldön is teljesen körbezárták a kikötőt a japánok, valamint, a Liaotong félszigeten is sorra veszítették az oroszok a szárazföldi csatákat, II Miklós erősítést küldött, egyrészt csapatokat küldött a Tansz-Szibériaia vasúton, valamint elrendelte, hogy a Balti Flotta induljon el és mentse fel Port Arthurt a blokád alól.

Rozhestvensky Admirális vezetésével a Második Csendes-Óceáni Flotta, vagyis lényegében az egész Balti Flotta1904 október 15.-én indult el, hosszú út állt előttük, 18000 tengeri mérföld.
Nem sokkal az indulásuk után, köszönhetően egy rémhírnek, miszerint erős Japán cirkálókötelék járőrözik az északi tengeren, történt egy incidens Dogger Banknál, október 21-22 éjjelén. Az oroszok tévesen japán cirkálókötelékként azonosítottak néhány angol halászhajót és tüzet nyitottak rájuk, három angol halász meghalt, több megsebesült, ha jól tudom egy halászhajó elsüllyedt, de a zűrzavarban az oroszok egymás kereszttüzébe kerültek és többször eltalálták egymást is (Ettől azt hitték, a japánnak hitt angol halászok lőnek rájuk) két orosz tengerész meghalt a lövöldözésben.
Az incidens majdnem háborúhoz vezetett az angolokkal, Rozhestvenskynek meg kellett állnia Portugáliában, hogy feleljen a történtekért. Az incidens végeredményeként, az angolok megtagadták a Szuezi Csatorna és a kiterjedt angol kikötőhálózat használatát, továbbá több orosz tisztnek, akiket felelőssé tettek az incidensért Párizsba kellett mennie tárgyalásra.
Rozhestvenskynek így le kellett mondania több kulcsfontosságú tisztjéről, valamint a hosszabb úton volt kénytelen haladni, körülhajózva Afrikát, továbbá a hosszabb út miatt sokkal lassabban haladtak, mivel spórolniuk kellett a szénnel, amit nem volt egyszerű hadihajóknak megfelelő, első osztályú minőségben beszerezni, az angolok segítsége nélkül, ráadásul az angol kikötők használatának megtagadása nem csupán a szén miatt volt kritikus, hanem így nem volt lehetőség a hajók rendes karbantartására sem, ez tovább lassította a haladásukat.

Annyit kell tudni, a korabeli háromszoros expanziójú dugattyús gőzgépekről, hogy igen karbantartásigényesek voltak. A hajók valóban képesek voltak 16-18 csomós sebesség elérésére, azonban ha egy csata néhány órás időtartamán túl is maximális teljesítménnyel üzemeltették őket, akkor hamar tönkrementek, a nagy gőzgépek többtonnás alkatrészeit nem lehetett a tengeren cserélni, vagy javítani. E miatt és a korlátozott szénkészletek miatt az orosz flotta 5-6 csomós sebességgel poroszkált, kímélve a gépeket és spórolva a szénnel.

Még javában Afrika körül hajóztak, amikor Port Arthur elesett 1905 januárjában, bár az eredeti cél így okafogyottá vállt, az orosz flotta mégsem fordult vissza.
1905 Áprilisára az orosz flotta elérkezett Francia Indokínába, a Cam Ranh öbölbe, ahol májusig maradtak, elvégezték a legszükségesebb javításokat és feltöltötték szénkésszeleteiket, másodosztályú szénnel a franciáktól, és jobb minőségűvel, azokról a szénszállítókról, melyek a hadihajókat kísérték.

Az oroszok új célállomása, Port Arthur elestével Vlagyivosztok volt, három útvonal közül választhattak, a forgalmas Koreai, a kevésbé forgalmas, de Japánhoz közeli Csuzimai átjáró közül, vagy Japánt körbehajózva, ami a legbiztonságosabb útvonal volt.
Mivel szenük kevés volt, Rozhestvensky a Csuzimai szorost választotta, és megpróbált észrevétlenül, a hajózási útvonalak elkerülésével átsurranni a japánok orra előtt.

Az orosz flotta teljes elsötétítéssel hajózott a szoros felé...

Zinovy Petrovich Rozhestvensky Admirális flottáját a Borodino osztályú 14151 tonnás Knyaz Suvorov vezette. Utána az azonos osztályú Imperator Aleksandr III(14181 t), Borodino(14091 t), Oryol(14151 t), ez volt az Első Divízió.
A Második Divízióban a Peresvet osztályú Oslyabya(14408 t), Sissoi Veliky(10400 t), a Trafalgar osztályú Navarin(10206 t), valamint a Admiral Nakhimov(7781 t) páncélos cirkáló
A Harmadik Divízió, főként partvédő páncélosokból állt: Imperator Nikolai I(9594 t), melyet három Admiral Ushakov osztályú hajó követett a General Admiral Graf Apraksin(4165 t), Admiral Seniavin(4165 t) és az Admiral Ushakov(4971 t)

A csatahajókat a cirkálók követték:
Zhemchug(3103 t) és az Izumrud(3103 t), Izumrud osztályú védett cirkáló, Oleg(6975 t) Bogatyr osztályú védett cirkáló, a Pallada osztályú Aurora(6731 t), Dmitrii Donskoi(5882 t) páncélos cirkáló, Vladimir Monomakh(5593 t) páncéos cirkáló, Svetlana(3862 t) védett cirkáló és az Ural(7840) segédcirkáló (egy felfegyverzett óceánjáró)

A vonal végén voltak az orosz flotta szénszállítói és a kisegítőhajói: Az Almaz(3285 t) felfegyverzett jacht vezetésével, az Anadyr és Irtuish szénszállító, a Kamchatka javítóhajó, Koreya lőszerszállító, Rus és a Svir vontatóhajók és kissé lemaradva az Oryol és Kostroma kórházhajók.
A segédköteléket két oldalról 9 romboló kísérte, melyek a: Byedovy, Buiny, Bravy, Buistry, Blestyashchy, Bezuprechny, Bodry, Gromky és a Grozny voltak.

Az orosz flotta 1905 május 26-27. éjjelén próbált átjutni a Csuzimai Szoroson, szerencséjük volt, sűrű köd volt aznap éjjel, a látótávolság minimális volt. Egy japán megfigyelő, a Shinano Maru(6388 t) segédcirkáló a köd ellenére észrevett három távoli fényforrást 2:45-kor, ami hajónak tűnt és közelített, hogy ellenőrizze.
A fények, az egyik orosz kórházhajóé az Oryoléi voltak, a kórházhajó a háború szabályinak értelmében égve hagyta a navigációs fényeit. A Shinano Maru közeledett és az Oryol is észlelte 4:30-kor, azonban teintve, hogy egy gyengén felfegyverzett segédcirkáló volt, összetévesztették a ködben egy másik orosz teherhajóval, így nem is értesítették a flottát, inkább fényjelekkel jeleztek nekik, hogy vigyázzanak, több orosz hajó van a közelben és keresztezik az irányukat.
A japán hajó megfigyelői hamarosan több, mint tíz orosz hajó körvonalait vetté észre a ködben. A japánok felfedezték az orosz flottát, Rozhestvensky terve az észrevétlen átjutásra egycsapásra dugába dőlt.
Narukawa Kapitány, a Shinano Maru parancsnoka távíróval értesítette Togo Admirálist, hogy észlelték az orosz flottát és megadta a helyzetüket, az oroszok is vették az adást és egyértelművé vállt, hogy a japánok tudnak a jelenlétükről és felderítő cirkálók vannak a közelükben. Így Rozhestvensky riadóztatott és felkészültek a csatára.

Togo készenlétben volt, a teljes japán flotta 6:34-kor kifutott a bázisairól és közelítettek az orosz flottához. Togo egy rövid rádióüzenetet küldött a Tengerészeti Miniszternek, melyben magabiztosan kijelentette, hogy meg fogja semmisíteni az orosz flottát.
Az igazat megvallva, az orosz flotta komoly számbeli fölényben volt, a partvédő csatahajókat nem számítva 8 csatahajójuk volt, szemben a 4 japánnal, azonban Togo volt az egyetlen szolgálatban lévő admirális, akinek tapasztalata volt a páncélos csatahajókkal vívott csatákban. Korábbi ellenfelei közül, Starkot leváltották, Makarov és Vitgeft elesett.

Togo három kötelékre osztotta flottáját, a főerő kelet északkelet felől közelített:
Első divízió: Mikasa(15140 t), Shikishima(14850 t), Fuji(12230 t), Asahi(15200 t), két Kasuga osztályú páncélos cirkáló a Kasuga(7698 t) és a Nisshin(7698 t)
Harmadik divízió, védett cirkálók; Kasagi osztályú hajók: Kasagi(4979 t) és a Chitose(4836 t), Niitaka osztályú hajók: Niitaka(3366 t) és az Otowa(3000 t)
Ezeket az első második és negyedik romboló divízió és a kilencedik torpedónaszád divízió kísérte; Első Romboló Divízió: Harusame, Fubuki, Ariake, Akatsuki. Második Romboló Divízió: Oboro, Inazuma, Ikazuchi, Akebobo. Negyedik Romboló Divízió: Asagiri, Murasame, Shirakumo, Asahio. Kilencedik Torpedónaszád Divízió: Aotaka, Kari, Tsubame, Hato.

A Második és Harmadik Kötelék, pedig észak felől közeledett az orosz flottához.
A Második Kötelék:
Második Divízió, páncélos cirkálók, Kamimura Hikonojō Admirális vezetésével: Izumo(9750 t), Azuma(9307 t), Tokiwa(9700 t), Yakumo(9646 t), Asama(9700 t) és az Iwate(9750 t)
Negyedik Divízió, védett cirkálók: Naniwa(3650 t), Takachiho(3650 t), Akashi(2657 t), Tsushima(3366 t)
Ezeket a Harmadik és Ötödik Romboló Divízió kísérte; Harmadik Romboló Divízió: Shinonome, Usugumo, Kasumi, Sazanami. Az Ötödik Romboló Divízió: Shiranui, Murakumo, Yugiri, Kagero.

A Harmadik Kötelék:
Ötödik Divízió, Shichiró Kataoka Admirális vezetésével, főként védett cirkálók: Itsukushima(4278 t), Chin'en(7670 t) /eredetileg Zhenyuan kínai csatahajó/, Matsushima(4217 t), Hashidate(4278 t)
Hatodik Divízió, védett cirkálók: Suma(2657 t), Chiyoda(2439 t), Akitsushima(3100 t) másodosztályú védett cirkáló és az Izumi(2930 t) másodosztályú védett cirkáló.
Ezeket a Tizedik, Tizenegyedik és a Tizenötödik Torpedónaszád Divízió kísérte; Tizedik Torpedónaszád Divízió: Nr:43, 42, 40 és 41. A Tizenegyedik Torpedónaszád Divízió: Nr: 73, 72, 74 és 75. A Tizenötödik Torpedónaszád Divízió: Hibari, Sagi, Hashitaki és az Uzura.

1905 május 27.-én az orosz flotta egysoros vonalban, dél, délnyugat felől észak, északkelet felé hajózott, az időjárás tiszta volt, de kissé vad volt a tenger, 5 méteres hullámokkal, a japán Második és Harmadik Kötelék az orosz vonal hátsó harmada mellett haladt, éppen a lövegek lőtávolságán kívül. Így terelték az oroszokat a főerő kelet, délkeleti irányban hajózó vonala irányába, így az orosz flotta haladási irányát úgy 45°-ban keresztezte Togo Köteléke, kb 13:39-55 között a japánok elhaladnak az orosz flotta előtt nagyjából 12000 méterre, az oroszok nem tudnak tüzet nyitni, mivel egyedül az elől haladó Knyaz Suvorov elülső lövegtornya látott rá a japánokra. Togo kivárt, bár jó pozícióban volt, a távolság miatt inkább nem nyitott tüzet.
A Mikasa nagyjából egy vonalba kerül az orosz Második Divízió vezérhajójával az Oslyabyaval, 14:05-kor, a távolság 8000m, ekkor Togo egy bal-fordulóra ad utasítást, melyet a kötelék sorrendben követ.

A Mikasa befejezi a fordulót, 14:07-kor, az új irány párhuzamos, közelítő, az orosz vonallal kb 15° szöget bezáró. A távolság 7000m.
Az U forduló, az ellenséges hajók oldalsó ütegsora előtt veszélyes manőver volt, egyrészről a japán hajók, melyek még nem hajtották végre a fordulót nem tudtak tüzelni, mivel saját hajóikat találhatták volna el, másrészről a hajók ugyanazon pont körül fordultak meg, a forduló pedig 15-20 percig is eltartott, ezzel könnyű célpontot nyújtottak az oroszoknak.
Togo tisztában volt a veszéllyel, ám azt remélte, hogy az erős hullámverés és a tapasztalatai szerint pontatlan orosz távmérők, együttesen az orosz flotta tapasztalatlanságával majd megvédik a hajóit.
Rozhestvensky észrevette a kínálkozó alkalmat és tüzet nyitott.

14:10-kor az összes japán csatahajó végrehajtja a fordulót, a távolság 6400m. A Japán csatahajók tüzet nyitnak. Már a második sorozatukkal bemérik a távolságot és elérik az első találatokat.
14:12, az oroszok is bemérik a távolságot, a Mikasa néhány találatot kap.
14:16, a japánok az orosz vezérhajóra a Knyaz Suvorovra koncentrálják a tüzet, távolság folyamatosan csökken 4600m, a cirkálók is becsatlakoznak és tüzet nyitnak, a Második és Harmadik Japán kötelék is akcióba kezd az oroszok hátvédjével. A japán nagy robbanóerejű "shimose" gránátok tüzeket okoznak az orosz hajókon, a Japán az orosz kötelék elé kerül és megint keresztirányba fordulnak. Az oroszok próbálnak távolodni és délkelet felé fordulnak.
14:43, az Oslyabya és a Knyaz Suvorov lángokban áll, veszítenek a sebességükből, 14:50 az Imperator Aleksandr III kénytelen kitérő manőverezésbe kezdeni és észak felé kiválik a vonalból.
15:10 az Oslyabya süllyedni kezd és pár percen belül elmerül, az égő Knyaz Suvorov próbál kiválni a formációból, ekkor egy gránát eltalálja a hidat, Rozhestvensky megsebesül, a parancsnokságot Nikolai Ivanovich Nebogatov veszi át az Imperator Nikolai I fedélzetén.
A Japán főerő az Imperator Aleksandr III elszakadási kísérletét megakadályozandó északnak fordul, a Második és Harmadik Divízió rányomul az oroszokra, a két flotta fokozatosan eltávolodik egymástól.
18:00-kor mindkét flotta ismét támadásba lendül, a japán főerő és a Második és harmadik kötelék harapófogóba fogja az oroszokat, a távolság 6300m. 18:30-kor az Imperator Aleksandr III felborul és 19:03-kor elsüllyed.
19:20 a súlyosan sérült Knyaz Suvorov végül elsüllyed, majd nem sokára a Fuji telibe találja a Brodino lőszerraktárát és a Borodino felrobban, az orosz flotta szétszóródik.

Az éjszaka folyamán, a szétszóródott, kis csoportokba tömörülő orosz hajókra a japán rombolók és torpedónaszádok vadásznak, bár először nem találjak az oroszokat. Az orosz menekülési útvonalakon aknákat helyeznek ki, végül 23:00 körül az oroszok elárulják a pozíciójukat, bekapcsolják a keresőreflektorokat, ironikus módon, éppen azért, hogy lássák az aknákat, és a rombolókat, mégis ezzel kiváló célpontot nyújtva.
A Sissoi Veliky aknára fut és súlyosan megsérül, reggelre a legénység kénytelen feladni a hajót a sok beömlő víz miatt, a Navarin szintén aknára fut és megáll, ezek után több torpedótalálat éri és elsüllyed a 622 fős legénységéből mindössze heten élik túl. Két cirkáló a Admiral Nakhimov és a Vladimir Monomakh is torpedótalálatokat kap és súlyosan megsérül, reggelre ezeket is elhagyja a legénységük.

Másnap reggel az orosz flotta zöme újrarendeződik, de a veszteségek nagyon súlyosak. Az előző napi csatában elveszítettek négy csatahajót, az Oslyabya és a Knyaz Suvorov, továbbá az Imperator Aleksandr III valamint a Brodino elsüllyed, az éjszakai csatában elsüllyedt a Navarin, reggelre, a súlyos sérülések miatt a Sissoi Velikyt is feladja a legénysége.
A cirkálók közül bár az Ural segédcirkáló mindössze egyetlen találatot kap, ez elég, hogy elsüllyessze, előző napot túlélik, de a sérüléseik miatt szintén elsüllyeszti a legénysége a Admiral Nakhimovot és a Vladimir Monomakhot, a Dmitrii Donskoi és a Svetlana még a 27.-i csatában sérül meg súlyosan legénységük ezeket is feladja másnap reggel, az Izumrud bár a csatát megússza a sérülések miatt a Szibériaia partoknál a legénysége partra futtatja. Három cirkáló a Aurora, a Zhemchug, és az Oleg elmenekül a csatából és Manilába megy, ahol egy Amerikai bázison internálják őket.

1905 május 28.-án reggel Nebogatov parancsnokság a alatt a megmaradt orosz hajókat 9:30-kor fedezik fel a japán főerők. Togo közelíteni kezd és tüzet nyit.
Egyetlen ép és sértetlen hajó sincs az oroszoknál, mind sérült kisebb, nagyobb mértékben, a fedélzeti felépítményük egy romhalmaz, ezzel szemben a japán csatahajók szinte sértetlenek.
10:34-kor az első lövések után Nebogatov felhúzza a megadást jelző nemzetközi zászlót. Togo nem bízik benne, tovább tüzelnek, csak miután az oroszok felhúznak egy fehér abroszból készített fehér zászlót, megállnak és felhúzzák a japán zászlót is fogadja el Togo a megadást és ad parancsot a tüzelés beszüntetésére.

A megmaradt orosz flotta, az Oryol (lényegében az egyetlen megmaradt modernnek mondható hajó), az öreg Imperator Nikolai I és két partvédő csatahajó a General Admiral Graf Apraksin és az Admiral Seniavin. megadja magát, az Admiral Ushakov legénysége megtagadja a megadási parancsot és elsüllyesztik a hajót.

Mindössze egyetlen orosz hajó, a felfegyverzett jacht, az Almaz jut el Vlagyivosztokba, az összes többi orosz hajó vagy elpusztul vagy a japánok fogságába esik, vagy internálják.
Míg a japánok mindössze 117 halottal, 583 sebesülttel és három elsüllyedt torpedónaszáddal megússzák, az orosz részről 4380 halott, 5917 fogságba esik, beleértve mint Rozhestvensky, mint Nebogatov, elveszítenek 21 hajót, köztük hat csatahajót és egy partvédő páncélost, további hét hajó fogságba esik, és hat hajót internálnak.

A Csuzimai Csata, a Trafalgari után az első döntő tengeri ütközet volt, egycsapásra eldöntötte a háború kimenetelét. A háborút a Portsmouthi Egyezmény zárta le, 1905 szeptember 5.-én, amiben röviden fogalmazva Oroszország lemondott távolkeleti befolyásáról és Port Arthurról.

Csuzimánál több dolog is a japánok kezére játszott: a hosszú úton kimerült orosz flotta hajói általában rossz műszaki állapotban voltak, a hosszú út miatt túl voltak terhelve lőszerrel, az út közbeni incidens miatt a moráljuk is rossz volt. Bár számbeli fölényben voltak, csupán a hajók egy része volt igazán modern, az öregebb hajók inkább csak hátráltatták őket, nem volt harci tapasztalatuk, ellenben a japánokkal, akik harcedzettek és felkészültebbek voltak. A távmérők közötti különbség is sokat számított, a japánok messzebbről és pontosabban tudtak tüzelni az orosz hajókra.
A távíróknak köszönhetően a japán felderítők pontosan jelentették az orosz hajók helyzetét és mozgását, Togo mindvégig pontosan tudta, hogy mit csinálnak ellenfelei.

A csata és a háború hatása igen nagy volt, sokkal nagyobb, mint elsőre nyilvánvaló. II Miklós hadereje súlyosan lecsökkent, az orosz flotta kétharmada odaveszett, csupán a Fekete Tengeri Flotta maradt meg, ettől a cár hatalma alapjaiban rendült meg, ez vezetett a februári forradalomhoz, majd a világháború után, a Cári Orosz Birodalom bukásához.
Egyúttal megbolygatta Európa erőegyensúlyát, mivel az oroszok meggyengültek, a németek és a monarchia is mozgolódni kezdtek. A csatában levont tanulságok miatt kezdték az angolok az HMS Dreadnought építését, ami az angol-német fegyverkezési versenyhez és ez, a megbomlott erőegyensúllyal együtt végső soron az első világháborúhoz vezetett.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

ElőzőKövetkező

Vissza: Beszélgetősarok

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


cron