Hajók, Csaták, Tengerészek

Bármilyen téma, bármiről, bármivel kapcsolatban
Chat room - Anything, that you want to speak from

Moderátor: Lacc

Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2013.02.21. 17:59

Azzal a céllal nyitom ezt a topicot, hogy kicsit a hajózás történelmén keresztül esetleg kedvet csináljunk a hajómakettezéshez.
Ha bárkinek van egy érdekes története, hajókról, hadihajókról, utazásokról, csatákról, híres vagy hírhedt tengerészekről az írja le és ossza meg a többiekkel.

A leleményesség és a bátorság, vagy éppen az ostobaság sokszor fordíthat, egy kilátástalan helyzeten, így volt ez Lissa-nál is.
1866 július 20. a Lissai csata.

Javában dúlt az olasz függetlenségi háború, az olasz flotta Velence megtámadására készült. Az olaszokat a franciák és a poroszok is támogatták. Flottájuk túlnyomó részt francia és spanyol építésű hajókból állt, de volt egy amerikai és egy brit építésű páncélos hajójuk is. Messze nagyobb erőt képviseltek, mint az osztrák flotta, a csata kimenetelének egyértelmű olasz győzelemnek kellett volna lennie, az osztrák flotta meglepetésszerű sikeres támadása, és az olasz vezetés hibái miatt nem lett az.

A csatában vegyesen vitorlás, segédgőzhajtású fa hadihajók és modern, vitorlával és gőzhajtással egyaránt felszerelt, páncélos hadihajók vettek részt.
Az olasz flotta parancsnoka a 60 éves Carlo di Persano gróf volt, az osztrák flottát a 39 éves Wilhelm von Tegetthoff vezette.
Az olasz flotta 12 Ironcladja, 10 fa építésű fregattja és 4 ágyúnaszádja (valamint 4 fegyvertelen csapatszállító-hajója), állt szemben az osztrákok 7 páncélosával, 1 két ütegfedélzetű, gőzhajtású fa sorhajójával, 6 fa építésű gőzfregattjával és 12 ágyúnaszádjával. Az egyértelmű túlerőt tovább növelte, hogy az osztrák hajókról a német Krupp művek késedelmes szállítása miatt hiányoztak a nehézlövegek. 641(ebből 241 modern hátultöltős huzagolt löveg) olasz ágyú nézett farkasszemet 532(ebből csupán 121 volt huzagolt) osztrákkal, de emellett az olasz ágyúk nagyobb űrméretű nehezebb lövegek voltak, ráadásul az olasz oldalon volt a csata legerősebb hajója, az egyetlen résztvevő toronyhajó, a Nagy-Britanniában épült Affondatore, melynek lövegtornyában 9-inches, 100 fontos ágyúk voltak.
Az olasz flotta három divízióból (1.és 2. páncélos hadihajók 3. fa hajók és egy az 1. hajórajhoz rendelt kísérő flottillából) állt, az osztrák hajók szintén 3 divízióba rendeződtek (1 páncélos hadihajók, 2. fa hadihajók és 3. ágyúnaszádok)

Az olaszok Lissa szigete mellett sorakoztak fel, a fa-hajóraj, kissé nyugatra volt tőlük Giovannbattista Conte Albini ellentengernagy vezetésével.
Éppen csatasorba rendeződtek és Persano úgy döntött, hogy zászlóshajót vállt és a Ré d’Italia-ról átszáll az Affondatore-ra, az első hajóraj három páncélosa viszont nem értette mag a parancsot és nem álltak meg, kissé eltávolodtak a csatasor végétől, nyílást hagyva a sorban.
A szétszóródott olasz flottához képest északnyugatról érkező Tegetthoff arra készült, hogy ellensúlyozván számbeli és tűzerőbeli hátrányát közelharcot erőszakol ki és döfőorral támad. Az osztrák hajóhad hármas egymásba ágyazott nyílalakzatba rendeződve közelített teljes sebességgel, melyet a hét páncélos vezetett.
Tegetthoff látván a nyílást az olasz csatasorban, egyenesen arra kormányozta hajóit, és megkísérelte átvágni a T-t.
Az olaszok felkészületlenek voltak, Persano nehezen tudta koordinálni a hajóit, így csak késve kezdték meg a tüzelést, azt is szórványosan, pedig ideális pozícióban voltak, hogy a csatasor teljes oldalsortűzzel bombázza az osztrák hajókat, melyek csak a hajóorrban elhelyezett ágyúikkal tudták viszonozni a tüzet. Ennek ellenére a közelítő osztrák hajókat rengeteg találat érte, de egyik hajó sem sérült meg túl súlyosan.
Ráadásul az Affondatore nem tudott részt venni a csatában, mivel a csatasor másik oldalán volt az átszállási manőver miatt a Ré d’Italia mellett.
Az osztrákok végül áttörték a csatasort, teljes fejetlenséget okozva az olaszoknál, és sikerült elkülöníteniük és bekeríteni több olasz páncélost.
Mindeközben Albini fa hajói, melyek oldalba támadhatták volna az osztrák hajóhadat, Persano parancsa ellenére távol maradtak és nem nyitottak tüzet, Albini hajóinak 398 ágyúja egyetlen lövést sem adott le a csata közben.
Miután az osztrák hajóhad sikeresen kettévágta az olasz csatasort, megkezdődött a döfőorros közelharc.
Egyrészt az olaszok magukhoz tértek és Persano megpróbálta az Affondatore-val meglékelni az SMS Kaiser páncélozatlan csatahajót, ezt a támadást viszont Kommodore von Petz sikeresen kimanőverezte, majd a szintén a Kaiserre támadó Re di Portogallo lékelési kísérletét is elhárítva ellentámadásba lendült, és az olasz páncélosnak ütközve mély lenyomatot hagyott a Kaiser gallionfigurájával a Re di Portogallo oldalán. Ezután az olaszok össztüzet zúdítottak a Kaiserre, minek következtében a főárboca és a kéménye is leszakadva a vízben landolt, a többi fa hajó fedezőtüze és a leszakadt kéménycsonk miatti nagy füst védelmében a Kaiser visszavonult.
Nagyjából ezzel egy időben az Erzherzog Ferdinand Max vezetésével az osztrák páncélosok sikeresen sarokba szorították a Palestro-t és a Ré d’Italia-t. A Palestro kigyulladt az ágyútalálatok következtében, majd kisvártatva fel is robbant, 19 fő élte túl a 230 fős legénységből. Ezután az Erzherzog Ferdinand Max a másik olasz páncélos felé fordult és próbálták felöklelni egymást, végül Tegetthoff sikeresen belevezérelte hajóját a Ré d’Italia oldalába, közel 6 méteres lyukat vágva a vízvonal alatt. Az olasz hajó bevonta a zászlót és két perc múlva elsüllyedt, a legenda szerint a parancsnoka, Faà di Bruno főbe lőtte magát, miután kiadta a parancsot a megadásra.
Ezután az olasz flotta Persano parancsa ellenére megkezdte a visszavonulást, és a két hajóhad fokozatosan elszakadt egymástól, de még vagy egy órán át nagy távolságból tüzeltek egymásra.
A csatában az osztrák hajóhad több hajója súlyosan megsérült, de egy sem süllyedt el, 38 ember meghalt, 138 megsebesült.Az olaszok két Ironcladja elsüllyedt, 620 ember meghalt és 40 megsebesült, a kikötőbe visszatérve az Affondatore is elsüllyedt, de kiemelték.
Olaszországban miután kiderült a vereség (Amit a hazaérkező Persano először győzelemként jelentett be, miszerint a Kaiser elsüllyedt, az osztrák flotta parancsnokai pedig mind meghaltak.) Persano-t és Albini-t is hadbíróság elé állították, és mindkettejük menesztették a flottától gyávaságra és alkalmatlanságra hivatkozva.
Tegetthoff ünnepelt hősként tért haza, mint minden idők egyik legjobb tengerészeti parancsnoka.
Mindazonáltal a győztes csata nem sokat változtatott a háború kimenetelén, az osztrák csapatok kikaptak a poroszoktól Königgrätznál, és végül a francia III. Napóleon nyomására a Habsburgok átadták Velencét az olaszoknak.
A csatában megrongálódott Kaiser sorhajó, súlyosan sérült orra, árboca és kéménye ellenére már másnap reggel bevethető állapotot jelentett, az olaszok jelentéseit cáfolván Tegetthoff az állítólag elsüllyedt hajó fedélzetén, halottnak kikiáltott parancsnokai kíséretében fogadta az újságírókat. A Kaisert, később átalakították páncélossá és 1902-ig szolgálatban maradt.

A csata kimenetele miatt a hajótervezők évtizedekig megerősített, döfőorral ellátott páncélos hadihajókat terveztek, bár ez volt az utolsó csata, amikor páncélos hadihajók a lékelést ütközetben alkalmazták.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: János » 2013.02.21. 19:15

Izgalmas történet volt. Köszi hogy leírtad.
The paper modeling is always in my mind.
Avatar
János
Moderátor
Moderátor
 
Hozzászólások: 3885
Csatlakozott: 2010.10.15. 14:59
Tartózkodási hely: Kaposvár,HUN

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: BobaFett » 2013.02.21. 19:50

jó volt ez a történet, bár sajnos nem vagyok egy hajólexikon, így leginkább most halottam először ezekről. Én inkább a discovery channelröl művelődök hajócsaták ügyben :)
"Ma nem volt egyetlen telefonhívásom se. De holnap majd kétszer ennyi lesz !" - Al Bundy
Avatar
BobaFett
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 868
Csatlakozott: 2010.06.06. 17:45

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Joe711 » 2013.02.22. 12:12

Jó ez a topic,örülök hogy megnyitottad!
Avatar
Joe711
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1235
Csatlakozott: 2011.05.07. 20:08
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2013.02.22. 15:31

Örülök, hogy tettszik.:)

Alapvetően az ilyen és ehhez hasonló történetek, amik miatt szeretek makettezni, igyekszek mindig utánajárni egy egy makett hátterének. Persze érdekes történetek lehetnek egy egy harckocsi, gépjármű, repülőgép vagy vonat mögött is, de a hajóknak egyénisége és lelke van és mindegyiknek egyedi a története.
Kicsit kutakodva érdekes összefüggésekre lelhet az ember és egy egy hajó történetét követve egész más vizekre juthatunk, mint ahonnan elindultunk.
Mire is gondolok ezzel?

A Lissai csatában, a második osztrák hajóraj kötelékébe tartozott az SMS Novara gőzfregatt. a csata során 47 találatot kapott az olasz páncélosoktól, kapitánya, Erik af Klint is meghalt, ennek ellenére a hajó helytállt és hazatért a csatából.
A Novara 76,8m hosszú, 2615 tonna vízkiszorítású hajó volt, 2db hátultöltős 24 fontos, 28 db 30fontos és 4 db 60 fontos ágyúval volt felszerelve, 400 lóerős gőzgépei 12 csomós sebességre voltak képesek, három árbocán teljes vitorlázatot hordott.

Ez azonban nem volt mindig így.
A Novara ugyanis eredetileg vitorlás fregattnak épült, Velencében, 1843-ban kezdték meg építését, és az első olasz függetlenségi háború váltakozó sikerei miatt már ekkor sok neve volt először Minerva, majd Italia, majd végül 1950-es elkészültével Novara, nevét Radetzky marsall által megnyert 1849-es Novarai csatáról kapta, mikor is a Habsburgok visszaszerezték Velencét szardíniától.
Eredetileg csupán 61,8 m hosszú volt és 2107 tonna volt a vízkiszorítása és hat fedélzetén 42 ágyút hordozott.
A Novara talán legemlékezetesebb útja az 1857-1859 közötti világ körüli kutatóútja volt, melyet Maximilian főherceg hagyott jóvá, akinek sorsa egyébként többször is összefonódik a hajóval.
A kutatóúton a Novara fedélzetén a Bécsi Birodalmi Tudományos Akadémia 7 tudósa mellett a tisztikarban az udvari főnemesség válogatott ifjai teljesítettek szolgálatot, az út egyszerre volt tudományos kutatás és PR út, a Habsburg udvar jó hírnevét öregbítendő. Egyébként a kutatómunka kifejezetten jól sikerült és forradalmasította a hidrológiát és az oceanográfiát. Az úton a kifejezetten fényűzően felszerelt szép hajó három év alatt megfordult Rio De Janeiróban, megkerülte a Jóreménység fokát, eljutott Ceylonba, Szingapúrba, Hong Kongba, Sanghajaiba, Sidneybe, Tahitire és visszatért Triesztbe.

1861-ben megkezdték az átépítését, és komoly modernizáción ment át. Az addig vitorlás hajó gőzgépeket kapott és fegyverzetét is modernizálták, 1862-ben készült el, jócskán megnövekedett a hossza és a vízkiszorítása, ám érdekes módon nem látták el páncélzattal, mint akkoriban szokás volt, gyakorlatilag abba az állapotába került, amelyben a Lissai csatában is részt vett.

1864-ben fontos feladatot kapott: Ferdinand Maximilian Joseph von Habsburg Mexikó császára lett, A Novara szállította őt és feleségét Vera Cruzba.

Alig három évvel később Wilhelm von Tegetthoff ismét Vera Cruzba irányította a Novarát, ismét Maximilian főherceg, azaz I. Maximilian miatt, akit a Benito Juarez vezette Mexikói felkelés győzelme után végeztek ki.
I Ferenc József azért küldte kedvenc admirálisát és leghíresebb hajóját, hogy a holttestet hazaszállítsák, a Novara 1968 január 18.-án futott be Triesztbe.

1868 végén, ismét modernizálták, 32 db 30 fontos elöltöltős és 13 db 24 fontos huzagolt hátultöltős löveget kapott, bár az első vonalban a helyét már átvették a sokkal modernebb, erősebb gőzgépekkel szerelt páncélos fregattok, melyek már a korai cirkálók voltak.

1870-ben megint átépítették, fegyverzetét ismét modernizálták, ütegfedélzetein 30 db 24 fontos hátultöltős huzagolt löveg, fedélzetén további két 24 fontos huzagolt hátultöltős forgatható löveg került beszerelésre, valamint még két 3 fontos partraszálló löveget kapott.

A hajó utolsó nagy útja 1871-ben Amerikába, New Yorkba vezetett, itt érte Tegetthoff korai halálának a híre 1871április 7-én. A New York Times április 26.-án egy hosszú cikkben méltatta a tengernagyot és a hajót, megemlékezvén az akkor már elavult és öregedő Novara hosszú pályafutásáról, külön megemlítve a helyét a történelemben, az elért tudományos eredményeket, az "Erik von Klint, Lissa, 20 Juli 1866" feliratú réztáblát a hajó kormányánál, megemlékezvén a Lissai csatában a kormány mellett hősi halált halt kapitányra, vagy a hajó különleges mechanikus tűzvezetőrendszerét, mellyel a hídról akár egyszerre el lehetett sütni minden löveget, illetve, hogy a kivégzett I. Maximilian egykori Mexikói császár ennek a hajónak a fedélzetén sajátította el a tengerészet alapismereteit.

Miután a Novara visszatért Amerikából még 1876 augusztusáig folytatott hajózási gyakorlatokat, ezután leszerelték.
1881 utoljára átalakították, gépeit kiszerelték, és átalakították tüzérségi iskolahajóvá, így szolgálta utolsó éveit.

1898. október 22-én törölték a névjegyzékből, majd szétbontották.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2013.02.25. 12:54

MV Liemba, ex SMS Graf von Götzen

A legtöbb hajó vagy a bontók kezei közé kerül, vagy pedig a hullámsírban végzi. Általában nem kapnak még egy esélyt.
Van azonban egy hajó, amely távol került építésének helyétől, volt már a víz fenekén is, mégis már majdnem 100 éve szorgalmasan szállítja az árút és az utasokat, fáradhatatlanul szolgál és szolgál tovább.

Ez a hajó nem más, mint a Tanganyika-tó "kapitális" hajója, az MV Liemba motorhajó, bár eredetileg Graf von Götzen néven gőzhajónak épült.

1913-ban kezdődött az építése, az Ems partján Pappenburgban, a Meyer-Werf-nél. II. Vilmos császár parancsára. Kifejezetten abból a célból, hogy a hajó a Német Kelet-Afrikai kolóniát szolgálja, mint teher és személyszállító hajó. A félkész részelemeket bedobozolták és Hamburgban hajóra rakták, és Afrikába, Daressalam-ba szállították, ahonnan vasúton, majd az út utolsó szakaszán karavánnal a Tanganyika-tó partján lévő Kigoma-ba szállították és összerakták, 1915 február 5.-én végül szolgálatba állhatott.

A háború miatt nem kezdhette meg civil pályafutását. Átalakították, a szerencsétlenül járt SMS Königsberg könnyűcirkálóról származó 105mm-es és két 37mm-es löveget kapott, és mint a Tanganyika-tó legnagyobb felfegyverzett hajója a német tavi flotta zászlóshajója lett, a háború elején a tó egyértelműen német kézen volt, a Graf Götzen felszerelést és katonákat szállított a tavon, komoly gondokat okozva a briteknek.
Miután az angolok nagy nehézségek közepette két 13m-es ágyúnaszádot a HMS Mimi-t és az HMS Toutou-t a Tanganyika tóra juttatták, és vízirepülők közreműködésével a Götzen kísérőnaszádjait egyesével elsüllyesztették vagy elfoglalták, a Graf von Götzen egyedül maradt. Többször próbálták lebombázni, de sikeresen túlélt minden támadást.
A németek végül kénytelenek voltak visszavonulni és feladták Kigoma-t. Hogy ne kerüljön ellenséges kézbe a Götzen Paul Emil von Lettow-Vorbeck tábornok kiadta a parancsot a hajó kapitányának Rüternek, hogy sülyessze el.
A Meyer Werf három gépészét bízták meg a feladattal, akik egykor a hajó összeszerelését vezették, ők lelkiismeretes munkát végeztek, és a hajó esetleges kiemelését előkészítendő, jó alaposan lezsírozták a gépeket, mielőtt óvatosan a fenékszelepeket kinyitva egyenletesen elsüllyesztették, 1916 július 26.-án.
A visszavonuló németek nyomában járó belgák még 1916-ban megkísérelték a kiemelését, de egy vihar megakadályozta a műveletet, a hajó a tó fenekén maradt.

Majdnem tíz év telt el, a háború véget ért.
A Tanganyika-tó körüli angol protektorátusnak szüksége lett volna egy teherhajóra, így 1924-ben a Royal Navy mérnökei hozzáláttak a hajó kiemeléséhez, végül 1926-ban tíz évvel elsüllyedése után a Graf von Götzen ismét a felszínre emelkedett. Az angol mérnökök igencsak hálásak voltak az előrelátó német mérnökök lelkiismeretes munkájáért, ugyanis a hajót annyira jól sikerült konzerválni, hogy a zsír eltávolítása után, gyakorlatilag különösebb javítás nélkül a kazánt felfűthették és a gépek szépen dolgoztak.
1927 májusában ismét munkába állt, immáron MV Liemba néven, mint teher és utasszállító.
Megkezdte azóta is tartó megállás nélküli szolgálatát. Heti rendszerességgel elindul a tavon körbe, több állomást érintve a Tanzániai Kigomából a Zambiai Mpulungu-ig és vissza.
1948-tól a Kelet Afrikai Vasút és Kikötő Vállalat üzemeltette.
1970-ben komoly átalakításon ment keresztül, gőzgépei helyett két dízelmotort kapott, és személyszállító kapacitását 430-ról 600-ra emelték.
1977-ben az új Tanzániai Vasút Társaság kezelésébe került. 1993-ban felújították.
1997-ben ismét háborús szolgálatot teljesített, menekülteket és csapatokat szállított az első kongói háború idején.
2011-ben a hajó rossz állapota miatt ismét szükségessé vált a felújítás horpadt burkolata rozsdásodik, kivénhedt gépeivel egyre több gond van, felszerelése nem felel meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak. A TRC a német kormány segítségét kérte, az eredeti gyártó Meyer Werf, és a tanzániai mérnökök közösen felmérték a hajó állapotát, és megállapították, hogy a hajó menthető, de egy új hajó szolgálatba állítása jóval olcsóbb lenne, a teljes rehabilitálás legalább 8 millió euróba kerülne.
Mind Tanzániában, mind Németországban civil mozgalmak fogtak össze, a Liemba megmentéséért, de a hiányzó pénz miatt, és mert a tanzániai és a német kormány azóta is mélyen hallgat, jövőbeli sorsa kétséges.
Ezzel nem törődve a száz éves Liemba, minden héten kifut a Kigomai kikötőből, hogy szokásos heti körútjára induljon. Megkopva, elfáradva de rendíthetetlenül szolgálva tovább...
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: János » 2013.02.25. 20:14

Ez is nagyon fordulatos történet volt.
The paper modeling is always in my mind.
Avatar
János
Moderátor
Moderátor
 
Hozzászólások: 3885
Csatlakozott: 2010.10.15. 14:59
Tartózkodási hely: Kaposvár,HUN

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Joe711 » 2013.02.25. 21:21

Igen, jó kis történet, nem is hallottam még róla!

Kicsit olyan mint a mi vén obsitosunké: a Leitha monitorra gondolok.
Nekünk szerencsénk volt, nagyszerű emberek megmentették az enyészettől.
Avatar
Joe711
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1235
Csatlakozott: 2011.05.07. 20:08
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2013.02.26. 12:09

Igen. A Lajtának szerencséje volt.

Egyébként az SMS Leitha igazi kuriózum, egyrészről az egyetlen teljesen restaurált még létező klasszikus monitor, és az egyetlen folyami monitor, amely fennmaradt a USS Monitor építését követő első évtizedből, de egyúttal az első Dunai és Európai monitor is. Illetve az egyetlen még létező KuK hadihajó.
Emellett 47 éves (1872-1919) pályafutásával az egyik leghosszabb aktív szolgálati idővel büszkélkedő hadihajó.

Testvérhajója az osztály névadója az SMS Maros volt. Akkoriban szokás volt a Monarchiában, hogy a folyami hadihajók párban épültek, az egyik mindig osztrák, a másik pedig magyar folyóról kapta a nevét.
Építését egyébként maga Wilhelm von Tegetthoff javasolta, javaslata értelmében, mint kontinentális hatalom a Monarchia balkáni terjeszkedése szükségessé tette egy erős folyami hadihajóflotta fenntartását és modern monitor típusú folyami ágyúnaszádok építését.
Építése idején igazi csúcstechnológiát képviselt, több olyan újítása volt, amely utána elterjedt a hadihajók tervezésénél.
Egyik legszembetűnőbb dolog, a domború, lecsapott szélő fedélzet, a korábbi lapos fedélzetű monitorokkal szemben ez a megoldás az alacsonyabb oldalfal, vagyis övpáncél miatt lehetővé tette, hogy a tömeg növekedése (és egyúttal a merülés növekedése) nélkül vastagabb páncélzat kerülhessen a hajóra.
A másik újdonság, a Cowper Phipps Coles(ő tervezte a balsorsú HMS Captain-t is) által tervezett lövegtorony, itt az újdonság, a lőszerek tárolása és a lövegekhez juttatása volt, ugyanis a 150mm-es hátultöltős Wahrendorf ágyúk lőszerkészletei a torony alatt elhelyezett lőszerraktárban voltak és a lövegtérben lévő aknákon juttatták fel a gránátokat és a tölteteket a tüzérekhez. Így a toronyban több hely volt és a lőszerek tárolása is biztonságosabb lett.

Nem bonyolódok bele a hajó technikai részleteibe és a kismillió átépítésébe, hiszen hosszú hadihajós karrierje több évtizede alatt sokszor modernizálták. Hosszú lenne felsorolni haditetteit is, talán egy érdekesség, miszerint az 1919-es monitorlázadás során a Lajta fedélzetén vesztette életét Csicsery László sorhajóhadnagy, akit az utolsó császári és királyi tengerésztiszt volt, aki egy egykori KuK hadihajó fedélzetén halt hősi halált.

1921 és 1992 közötti civil pályafutásáról talán annyit, hogy leszerelése után elárverezték és elevátorhajóvá alakították, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag úszó szállítószalag volt, a mederből kikotort sódert rakta uszályokra. Ez idő alatt eleinte József Lajos, majd később FK201 névre halhatott. Többek között részt vett a százhalombattai, a paksi erőmű, valamint az óbudai lakótelep és a nagymarosi vízlépcső építésénél.

A hajó megmenekülése is szinte csodába illő, érdekes, hogy a magyar Wikipédián meg sem említik Dr. Csonakréti Károly,
Friedrich Prasky és Dr. Margitay-Becht András nevét, pedig ők voltak akik megtalálták, azonosították és nekik köszönhető, hogy védelmet kapott és végül a Hadtörténeti Múzeum tulajdonába kerülhetett.
1992-ben a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál dolgozott, melyet egy svájci vállalt vásárolt meg, Csonkaréti már 1970-ben megtalálta a hajót, de 1992-ben volt csak mód a hajó megszerzésére, az akkori svájci tulajdonostól.
A felújítást 2009-ben a komáromi hajógyárban végezték.
A Lajta a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred gondozásában van és a Magyar folyami flottilla tiszteletbeli zászlóshajója.
Minden hajórajongónak ajánlom,hogy ha módja van rá, tegyen egy látogatást a fedélzetén.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: wittman » 2013.02.26. 13:11

Fényképek a német haditengerészet és a tengeri farkasok dicső napjaiból:

KépKépKépKépKépKépKép
Avatar
wittman
Kiemelt tag
Kiemelt tag
 
Hozzászólások: 1890
Csatlakozott: 2010.04.30. 17:11
Tartózkodási hely: Arad - Szatmárnémeti

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: wittman » 2013.02.26. 13:22

Második sorozat:

KépKépKépKépKépKép
Avatar
wittman
Kiemelt tag
Kiemelt tag
 
Hozzászólások: 1890
Csatlakozott: 2010.04.30. 17:11
Tartózkodási hely: Arad - Szatmárnémeti

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: wittman » 2013.02.26. 13:24

Harmadik sorozat:

KépKépKépKépKép
Avatar
wittman
Kiemelt tag
Kiemelt tag
 
Hozzászólások: 1890
Csatlakozott: 2010.04.30. 17:11
Tartózkodási hely: Arad - Szatmárnémeti

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: wittman » 2013.02.27. 08:59

Negyedik sorozat

KépKépKépKépKépKép
Avatar
wittman
Kiemelt tag
Kiemelt tag
 
Hozzászólások: 1890
Csatlakozott: 2010.04.30. 17:11
Tartózkodási hely: Arad - Szatmárnémeti

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2013.02.28. 08:45

Nagyon jó képek.
A harmadik sorozatban nem tudod véletlenül, hogy az a vitorlás melyik iskolahajó, mert nem tudom kibogarászni a nevét.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Re: Hajók, Csaták, Tengerészek

HozzászólásSzerző: Drotmalac » 2013.03.05. 14:38

A "Dicső" esete a ronda nővérekkel.

Egy másik topicban már említettem az angolok által ronda nővérekként becézett általában párban portyázó Scharnhorst és Gneisenau csatahajók (bár első világháborús szabvány szerint inkább csatacirkálók voltak) és a balszerencsés HMS Glorious repülőgép-hordozó csatáját.

Egy kicsit bővebben szeretnék írni erről, ami az egyetlen eset, amikor egy repülőgép-hordozó szerencsétlenül csatahajók nehézlövegeinek lő-távján belülre keveredett.
A csata leírása:
Az HMS Glorious nem volt mindig repülőgép-hordozó, eredetileg Courageus-osztályú csatacirkáló volt, az első világháborúban, a háború után megúszta a szétbontást, 1920-ban alakították hordozóvá, felépítményének nagy részét elbontották, 15 inches nehézlövegeit leszerelték, helyettük hangárokat és repülőfedélzetet kapott, ám megtartotta eredeti Yarrow tűzcsöves kazánjait és Parsons gőzturbináit, 30 csomós csúcssebességre volt képes, fedélzetén 48 repülőgépnek volt hely, ezek Swordfish torpedóbombázók és Gloster Galdiator vadászok voltak.
1940 június 8.-án éppen Norvégiából Scappa Flow-ba tartott, két romboló, az HMS Ardent és az HMS Acasta kíséretében (mindkettő A-osztályú romboló, 120mm-es fő lövegekkel, 2 fontos és 20 milliméteres légvédelmi ágyúkkal, torpedókkal és mélytengeri bombákkal felszerelve)
Jó tempóban haladtak a Norvég Tengeren át, a Glorious szép magas füstoszlopa a tiszta időben messzire látszott.
Ezt a füstoszlopot látta meg a Scharnhorst megfigyelője 15:45-kor, nagyjából 50 kilométerre tőlük. A két német csatahajó éppen Harstad felé tartott, de módosították az irányt és a füstoszlop felé indultak teljes gőzzel.
A Glorious fedélzetén érthetetlen módon nem volt készenléti kötelék, felderítőgépek sem voltak a levegőben. nagyjából 16:00-kor meglátták a két közeledő füstoszlopot a kapitány Guy D'Oyly-Hughes ekkor az egyik rombolót, az Ardentet küldte, hogy vizsgálja ki, valamint utasítást adott, hogy készítsenek fel 5 Swordfish-t (A hajó repülőgép parancsnoka nem volt a fedélzeten, Norvégiában maradt.) viszont nem növelte a sebességet és az útirányt sem módosította, sőt riadót sem rendeltek el egészen 16:20-ig.
Nagyjából 16:27-kor a Scharnhorst tüzet nyitott a közeledő rombolóra, az elülső két lövegtorony 6db 280mm-es lövegéből.
Az Ardent 120mm-es lövegeivel válaszolt, de abból a távolságból nem volt effektív, a romboló megpróbált visszavonulni és mesterséges füsttel fedezni a hordozót.
16:32-re a nagy sebességgel közeledő csatahajók 25000 méterre közelítették meg a Glorioust, a Scharnhorst fő fegyverzete új célpontra állt át, és a hordozóra kezdett tüzelni.
Közben a német hajók fordulni kezdtek, hogy párhuzamosan a Glorious haladási irányába fordulva teljes oldalsortüzeket tudjanak leadni, közben a másodlagos fegyverzet folytatta a tüzelést az Ardentre, amely közben többször is eltalálta a csatahajót 120mm-eseivel, bár nem okozott súlyos károkat.
A Scharnhorst harmadik sorozata, nagyjából 16:42-kor 24100 méterről eltalálta a Gloriuost, a tengerészeti történelemben ez a legnagyobb távolságról leadott lövés, ami talált.
Nem is kicsit, ugyanis telibe találta a hordozó repülőfedélzetét és hangárját nagy tüzet okozva és megpecsételve a HMS Glorious sorsát, amely az addig eltelt 42 perc alatt egyetlen repülőgépet sem indított és ezután a találat után már képtelen volt rá.
A radaros tűzvezetésnek hála, a németek a sűrű füst ellenére is könnyedén követni tudták a Glorious mozgását és folyamatosan teljes oldalsortüzeket adtak le rá. 16:50 körül a Scharnhorst ismét talált, mégpedig a Glorious hídját találta el, megölve Hughes kapitányt.
16:58 körül a füstköd lassan kezdte zavarni a német tüzéreket, beszüntették a tüzelést ám 17:20 körül ismét folytatni tudták, egyik sorozatuk ismét talált, ezúttal a hordozó gépháza sérült, miáltal veszített a sebességéből, és megdőlt a jobboldala felé.
Nem sokkal később 17:25-kor az HMS Ardent végül számtalan találat után felborult és elsüllyedt, 152 főnyi legénységéből két embert mentettek ki a németek később, de egyikük végül meghalt.
A Schrnhorst és a Gneisenau az égő, egyre lassuló és irányítatlanul lassan balra sodródó, 10 fokban megdőlt Gloriousra 17:40-kor beszüntette a tüzelést.
AZ HMS Gloriuos repülőgép-hordozó 18:10-kor süllyedt el, 1250 fős legénységéből 43-an élték túl.
Az HMS Acastra, mely füstköddel próbálta védeni a Glorioust eközben elkeseredett támadásra szánta el magát a két jóval nagyobb csatahajó ellen.
Nagyjából 17:34-kor áttörve saját füstfelhőjét két torpedót lőtt ki a Scharnhorstra, majd visszafordulva ismét a füstfelhőbe bújt, hátsó 120-asaival eltalálva a német hajót. A torpedók találtak, súlyos sérülést okozva, hatalmas lyuk tátongott a Scharnhorst oldalán, sebességét kénytelen volt 20 csomóra csökkenteni.
Ezt a taktikát folytatva a füstből előbukkanva és ismét elbújva támadta a csatahajókat, mígnem a két csatahajó koncentrált tüzelése 18:20-kor a tenger fenekére küldte. 160 főnyi legénységéből nem volt túlélő, a Gneisenau a romboló bátor legénységének a tiszteletére félárbocra eresztette a lobogóját.
Összességében a Rolyal Navy két rombolót és egy repülőgép-hordozót veszített, valamint 1519 embert. A Scharnhorst súlyosan megsérült, az Acastra torpedótámadása hatalmas lyukat ütött a hajó oldalán, 2500 tonna víz ömlött be, a hátulsó lövegtorony megsérült, az egyik propeller elpusztult, 48 ember meghalt. Emiatt a Scharnhorstnak vissza kellett térnie Trondheimbe, hogy elvégezzék a legsürgősebb javításokat, eredeti küldetését nem tudta folytatni.
Tovább rontva az angolok jó hírét, hogy az Admiralitás a Német rádióból értesült, miért is nem érkezett meg a kötelék Scappa FLowba, pedig az HMS Devonshire alig 50 kilométerre volt a csata helyszínétől, de a fedélzetén lévő John Cunningham tengernagy a norvég királyi családot menekítette éppen, amikor megkapta a Glorious segélykérését, prominens utasai miatt szigorú rádiócsendre volt utasítva, így nem válaszolt és nem is továbbította a segélyhívást, teljes sebességre kapcsolva elmenekült a csata közeléből, két nappal később ért Scappa Flowba, de addigra a katasztófáról tudott a hadvezetés.
Valószínű Hughes kapitány, aki alig tíz hónapja volt a hajó parancsnoka repülőgép-hordozós tapasztalatlansága és a repülőparancsnok hiánya okolható, hogy a tiszta idő ellenére nem voltak légi felderítők a levegőben, sem készenléti kötelék a fedélzeten, emiatt tudott a két csatahajó rajtaütni a magányos hordozón és kíséretén, pedig a hordozónak könnyedén el kellett volna bánnia a két csatahajóval.
A Scharnhorst pedig az Acastra bátor támadása miatt hónapokig javításra szorult, súlyosan hátráltatva a németek haditerveit.
Avatar
Drotmalac
Közösségi tag
Közösségi tag
 
Hozzászólások: 1191
Csatlakozott: 2012.11.29. 10:41
Tartózkodási hely: Csemő

Következő

Vissza: Beszélgetősarok

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


cron